2012. november 22., csütörtök

Szomorúfűz - Csöndfátyol ölel



Szomorúfűz
Csöndfátyol ölel
Szürke az égbolt óceánja
A napsugár beburkolózott
Az öröm most elillant tőlünk
Halk melódiaként a végtelenbe
Szelíden susognak a fák
Lombtalanná vált árnyaikban
Csöndfátyol öleli lelkemet
Édesbúsan bújok emlékeimbe
Szemem fénye a csillagokkal elveszett
Szívem vad dobbanása is elcsendesedett
Kedvesem itt legbelül, megpihenek veled

1 megjegyzés: