Kosztolányi Dezső
Virágének
Még szöszke, bájos
volt, anyányi gyermek,
felvette mégis a
nehéz vasat,
de Gyöngyvér árnya a
nyomába lengett,
hogy gyenge szíve
majdnem meghasadt.
Magába volt a véres
küzdelembe
és nem vegyült a
vígadók közé,
ha tábori tűz
gyulladott ki estve,
nagy, durva vértjét
könnyel öntözé.
S hogy részegen
gajdoltak a vitézek,
dalolt szivében a
halk szerelem
s könnyezve a szűz
csillagokra nézett.
A lányra gondolt,
majd a messze sírra.
Könny lepte el szemét
s merengve írta:
"Gombom,
virágom, ágam, levelem."
Őszirózsa, fehér
őszirózsa!
http://www.youtube.com/watch?v=yNx6Mw6KyoE
VálaszTörlés