Szomorúfűz
Virágok – A természet
csodái
A természet ragyogó
csodái
Szirmaikon arany
sugárszálak
A szemekben öröm,
fények,
Csillogó színekben
fénylenek
Illatukkal, szépségükkel
elvarázsolnak
A virágok mosolyától
szeretet, szépség járja át lelkünket. Fények, ragyogó színek, kedvesség, báj –
körbefonja szívedet. Az azúrkék égbolt alatt megváltoztatják a hangulatodat,
örömet nyújtanak, dalolnak, melódiákat közvetítenek feléd, a szeretet, s a
szépség melódiáit.
A virágok állandóan
változók. A pici magtól – fejlődik – szirmokat bontva - egészen a hervadásig –
virág. Kezdve a téltemetőtől – a hóvirágtól az utolsó krizantémig, minden
évszaknak meg van a maga virága, amelyek egész évben csodákat nyújtanak.
Boldogságot, örömet, szépséget adnak életünkbe. Hajnali harmat fürdeti
szirmait, mézízű, vagy kesernyés illatait hozza felénk az enyhe szellő, vagy a
forr szél. Ragyogó, tarka színekben pompáztatja
a kerteket, a tereket, a mezőt, a rétet, a hegyeket. Aranyként, ezüstként,
gyémántként ragyogtatja a Nap fénye. A virágok dalolnak, elnyílnak, belőlük
koszorút fonnak. Buja illatukkal elbódítják a méheket, bogarakat, szépségükkel
hálát rebegnek, beszélgetnek, mesélnek egymásnak és az őket szerető, ápoló,
róluk gondoskodó embereknek.
Rózsák és nefelejcsek
– a legegyszerűbb, csodaszép kis kedvencek szirmait csókolják a Nap édes
sugarai. Oly szépek, kecsesek, a szívekbe szeretetet, boldogságot hoznak.
Pillecsók érinti kelyheiket.
Virágok nélkül – a
természet – szürke, nincstelen.
*
"Féltve óvj
minden virágot!
Amikor egy virág magját elültetjük,
Tudjuk róla, hogy piciny és sérülékeny.
Mégsem mondjuk, hogy gyökértelen,
Képtelen lesz kihajtani.
Magként bánunk vele, termékeny
Földdel borítjuk és locsolgatjuk.
Amikor első, gyenge hajtásai
Előbújnak a földből, nem ítéljük
Fejletlennek, elmaradottnak.
Bimbóját sem kritizáljuk azért, mert
Szirmait nem nyitja ki rögtön.
Ámulva figyeljük a csodát, ahogy
Fejlődik, s megadunk neki mindent,
Ami növekedéséhez szükséges.
A virág attól fogva, hogy pici mag,
Egészen elhervadásáig: virág.
Közben pedig hordozza
A kiteljesedés lehetőségét.
Állandóan változik, fejlődik, mégis
Bármelyik állapota minden percében
Tökéletes: éppen úgy, ahogy van,
Lélekkel fordulj a virág felé!"
Amikor egy virág magját elültetjük,
Tudjuk róla, hogy piciny és sérülékeny.
Mégsem mondjuk, hogy gyökértelen,
Képtelen lesz kihajtani.
Magként bánunk vele, termékeny
Földdel borítjuk és locsolgatjuk.
Amikor első, gyenge hajtásai
Előbújnak a földből, nem ítéljük
Fejletlennek, elmaradottnak.
Bimbóját sem kritizáljuk azért, mert
Szirmait nem nyitja ki rögtön.
Ámulva figyeljük a csodát, ahogy
Fejlődik, s megadunk neki mindent,
Ami növekedéséhez szükséges.
A virág attól fogva, hogy pici mag,
Egészen elhervadásáig: virág.
Közben pedig hordozza
A kiteljesedés lehetőségét.
Állandóan változik, fejlődik, mégis
Bármelyik állapota minden percében
Tökéletes: éppen úgy, ahogy van,
Lélekkel fordulj a virág felé!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése