Zsiga Lajos - Kopog az ősz

Zsiga Lajos

kopog az ősz 

kopog az ősz az ablakon
magamra nézek
én is ősz vagyok

oly gyorsan elillant ez a nyár
hatvankét év
örök ifjúság
lehullnak fákról a levelek
emlékeim avarába süppedek

gyere ülj mellém fáradt őszi szél
érzed a nap sugarát milyen langy
ölel mint két puha szerelmes kéz
bújj ide bátran közel a szívemhez
hallgasd a ritmust, ahogyan ő ver
képzeletben táncra is kelhetnénk
szoríts magadhoz bátran te ne félj

ülök a padon, s hallgatom a zenét
a csend muzsikája szól ki belőlem
lelkem húrjain táncol egy mosoly
az egyezség dala ez az örök békéé
ami így ősz elején bennem honol
megnyugvás a forró meleg nyárért
üzenet a holnapnak, de az még ráér

túl az érés lassan minden véget ér
kopaszok lesznek a fák
üresek az utcák
közeleg a nagy vendég
s tele lesz hóval az egész határ