.kaktusz - Egyek legyünk ...

.kaktusz

http://youtu.be/ihOSQKTSPqI

Tudod arra gondoltam,
az ember, mint a mező virágai,
a közömbös szemeknek egyforma mind,
a virágok ezt könnyen viselik,
láthatósági mellényre nem vágynak,
maradnak nyugodtan önmaguk,
mint kiknek ez a sorsuk…
s van úgy, hogy az ember
nagyon nehezen tűri,
hogy egy legyen csak a sok közül,

ezért aztán elkezd viselkedni,
mint ki az állomásra megérkezik,
integet nagy hevesen,
vegyék már észre őt azok,
akik rá várnak,
de mikor kiderül, nincsen senki,
aki miatta ácsorogna,
többé, hogy így ne járjon,
teszi magát láthatóvá,
rikító színekbe öltözik,
halmoz egymásra
különleges szavakat,
olyanokat,
amik jól hangzanak,
de amikhez nincsen kötődése,
valójában idegenek tőle…
és sokszor azt látja,
hogy érdemes volt,
így végre észreveszik,
tán még meg is tapsolják,
szerez közönséget vele,
de nem biztos mégse,
hogy ez az, amire vágyik:
népszerűséget igen,
de szeretetre így
nem képes találni, motoszkál
az elégedetlenség tovább…
szemben a mező virágaival
az embernek van egy lehetősége
a többi közül kitűnni
feltűnés nélkül is,
mert a szeretet meglátni képes
a sok egyforma között
a számára egyetlen különlegeset,
megtéveszteni viselkedéssel nem lehet,
az csak tájékozódását,
az ő tökéletes képességét zavarja,
egyenes útját akadályozza.

2012. november 11.