2012. november 24., szombat

Pataki Glica - A virágok hívnak ...



Pataki Glica
A virágok hívnak...
Megyek, mert hív az erdő, hív a rét,
Zölddel a fű, penderül a kis levél.
Lépegetek völgyön át, és réten át,
Fejem fölött trillázik egy csepp madár.

Nézem a hegy oldalát, vár e reám valaki,

Szökell az őz, huppan a muflon, oson a gyík.
S előttem, bólogat a sok kis bájos kankalin,
Üdvözölnek a kosborok, s az illatos nőszirom.

Hallgatom a hegyek, s a völgyek zúgását,

Ébred a szél, és összesúgnak az öreg fák.
Föltámad a vihar és dőlnek a vén fenyők,
S örök álmukban, kicsordul a gyantakönny.

Pár lépéssel fönn vagyok a csupasz hegytetőn,

S a testemet simogatja egy játékos szellő.
Sziklatömbökön, körösen az apró zúzmóka,
Mellettük éledezik az ezernyi sárga pimpóka.

Fejem fölött felhőkkel díszített az ég kupolája,

Ég és föld között vadászik a madarak királya.
Körbe, körbe karikában közelebb jön hozzám,
Suhogtatja a szárnyakat, villannak a sas szemek:
Oh’ tévedtél komám, én a zsákmány nem leszek!

1 megjegyzés: