Egyed Emese - Mi lett volna

Egyed Emese

Mi lett volna

Ha tényleg vetélytársak voltak, egyenlő felek, ellenek
egy bizonytalan végű küzdelemben,
ahol a vesztes vére megered -
ahol a győztes biztos halálosztó,

és nem sokra megy, mindhiába nyert;

ha tényleg pont egymásba kapaszkodtak,
és valamelyiküknek bukni kellett,
elveszítettek emlékezést, tervet,

értéket; el a józanság vizét;

ha megtagadták, ami érthető,
de elrejtették végleg, ami szép
(és ami jó, rég eltemettetett -);

míg vannak szépek, incselkedő hangú,
kísértő pillantású, puha léptű
lányok vagy asszonyok, mert ugye mindegy;

míg letehetjük szörnyű terheinket;

elgondolkozhatunk, hogy ő vagy ő;
hogy miért volt az vonzóbb, mint a másik,
hányszor telt meg a hold; a szó, a pázsit
hányszor égett ki köztük, hogy lett volna?

(A képzelet csöndrögökbe botolva.
A vágyakozás zsibbadó zsilipbe.
József Attila a reménybe, a hitbe,
Tündér-Flórába, Illyésbe; a mégbe és az ésbe -)