Fésűs Éva - Gyönyörű tavasz; Láttad e?

Fésűs Éva
Gyönyörű tavasz

Mikor a virágokban és fákban is kereslek
vallásom szigora megbélyegezhet,
de mikor bennük megtalálni véllek,
ugye, nem lehet vétek,
ha Érted ujjongó szívem betöltöd,
és elragad a képzelet,
hogy alkotásodban találkoztam Veled, -
mert gyönyörű tavasz sincs Nélküled.
Ha lelkesedésem mégis tévútra visz,
bocsásd meg, jóságos teremtő,

hiszen assisi Szent Ferencnek is
Rólad mesélt mező és erdő.

¤

Láttad-e?

Láttad-e az erdőt, láttad-e a völgyet,
mikor megbűvölte május mosolygása?

Mikor a madarak zengve összegyűlnek
új fészek-rakásra,
s tavaszt ünnepelnek lelkendező fecskék,
én is velük együtt dalolni szeretnék.

Láttad-e a mezőt nyárban tündökölve,
hogy a két szemedet is be kellett hunynod?

Amikor a réten minden kis pipacsot
a nap lángra gyújtott,
s kakukk kiabálja: hány esztendőm lesz még,
kibuggyanó kedvvel kacagni szeretnék!

S láttad-e az embert sötét arccal járni,
amint gyöngyvirágot tördel le a lépte?

Ijedten, fürkészve nézek a szemébe,
nézek a szívébe,
mint hogyha elveszett kincseket keresnék,
s mindig csak zokogni, zokogni szeretnék.