Horváth Ilona /Hanoli/ - Megáld a Nap

Horváth Ilona /Hanoli/

Megáld a Nap

Megáld a Nap lankadó sugara.
Senki más rám áldását ne adja,
csak a Nap, mely arany fejét
felém meghajlítja.
Majd élek így…
Boszorkányos élet
miért osztod a legkínzóbb mérget?
Bennem lüktet, lázadozik minden
bűnöd és erényed.
Mért vagyok hát,
hogy halni készüljek?
Szívem is a lemondásoké lett.
Összetörte minden szép álmomat
az ármányos igézet.
Körbetáncolt gúnyos kacajával,
kirabolt csalfa, negédes szavával.
Semmibe hullt minden:
halk szavam, örökös hűségem.
Koldus ruhában jajong
megcsúfolt lelkem.
Maradt a hajnal,
madarak édes ébredése,
őszi szellő simítása,
belső hangok tisztasága
szívem mélyén pihennek,
s a Nap,
mely arany fejét vállamra hajtja,
súg egy kedves üzenetet…
Ha Ő velem van, már nem félek.