Horváth L. Zsuzsanna
Anyák-napi virágok...
Azt hittem, Anyám, örökké élsz,
rajtad nem foghat a vén Idő,
Istentől mindig haladékot kérsz...
Elmentél mégis, most már késő,
hogy imákkal ostromoljam az eget,
nem figyeltem rád eléggé,
s óvatlanul itt hagytál engemet.
Hogy` visszasírnám minden percét
az elvesztegetett időknek,
mit s hogyan kell, már kérdeznélek,
de Te csak föntről figyelheted
örökké botladozó lépteimet.
S míg fájó hiányoddal kell megküzdenem
az anyák-napi virágokat sírodra teszem.
rajtad nem foghat a vén Idő,
Istentől mindig haladékot kérsz...
Elmentél mégis, most már késő,
hogy imákkal ostromoljam az eget,
nem figyeltem rád eléggé,
s óvatlanul itt hagytál engemet.
Hogy` visszasírnám minden percét
az elvesztegetett időknek,
mit s hogyan kell, már kérdeznélek,
de Te csak föntről figyelheted
örökké botladozó lépteimet.
S míg fájó hiányoddal kell megküzdenem
az anyák-napi virágokat sírodra teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése