Horváth L. Zsuzsanna - Emlékezvén régi májusokra ...

Horváth L. Zsuzsanna

Emlékezvén régi májusokra...

Régi májusok emléke suhan át
múltba révedő szemem előtt.
Agyam képernyőjén kibomlanak
- mint ragyogó színvilágok -
a letűnt képek s tovasuhannak.
Akkor is májusra nyíltak
s illatoztak az orgonák
és búcsúkor a téren
hány titkot rejtő sátor állt.
Hajóhinta nehézkes árnya lebbent,
körhinta szállt kéklő fellegekben
s ölelték májusi fények
a sok vidám gyermeket.
Hajdani majálisok nosztalgiája éled,
mely régvolt ifjúságommal együtt
hétköznapok hamuszín tengerébe veszett.
Elnézem a mostani májusokat:
hova tűnt a kacagás,
üresen lendül a körhinta,
megfakult a sok régi csoda
májusi zápor messze mosta.
Homályosul már szemem fénye
vak varjú száll a lélek vetésére,
vénülő szívem ősz mezején
emlék-morzsákat csipeget,
míg a múlt fölött révedez.