Kamarás Klára
Leltár
Még mindig és mindig
és mindig.
Zuhanni és felállni.
Meddig?
Meddig lehet még újra
kezdeni?
A papír magát csalfán
kelleti,
betűket kér. Sőt:
szavakat.
Akad-e bennük
gondolat?
Inkább leltárt
készítenék.
Mi maradt, mi-mire
elég?
Két láb - egyet sem
ér.
Két szem?
Alig hiszem:
csak ködöt lát,
bármerre néz,
és itt van még két
lusta kéz.
A szívről ne
beszéljünk. Még dobog.
Legyen elég, hogy
voltunk boldogok!
Mikor – miért, de ez
kit érdekel?
Elég, ha én tudom.
Már oly közel
az elmúlás s a béke,
mikor mindennek vége,
de addig, újra s újra
fel kell állni,
minden gödörből ki
kell mászni,
minden csatában részt
kell venni,
mert az úton, mit
ránk kiróttak,
végig kell menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése