2013. május 10., péntek

Margot - Meghalt a szerelem



Margot

Meghalt a szerelem 


Üresen ásít a papír,
elcsendesült a régi hang.
Úgy vagyok itt,
mint nyelvétől tépett,
megrepedt vén harang.
Mennyi csalódást kell még kibírni?
Mennyi magányos, óra vár még reám?
Én nem arra születtem,
hogy szeressenek,
de szeretni sem tudok már talán.
Csillagokon lépkedtem egykor,
ma hólyagos a talp, béna a láb.
Lelkem felperzselte a hazug tűz,
s úgy égtem rajta, mint szalmabáb.
Vaksi szerelem kifosztott bolondja,
bús madárijesztő a földön.
Nincs már vágy, sem új tavasz,
hogy lelkembe életet öntsön.
Hogy még valaki vállára hajtsam,
nyugodni vágyódó fejem.
Meghalt a hang,
meghalt bennem a szív.
Meghalt, veled a szerelem.

1 megjegyzés: