Nagy Csaba /Gyémánt/
Szép tudom
szeretni, szeretni, s
csak szeretni,
éden, örökké,
mert engem is
/érzem/, hol járok,
összesuttogva szeretnek a fák,
látod, nekem integet
a völgyek mélyén szaladgáló szél,
s elém szór illatot
áldott tavaszával
minden
rózsaszín, s fehér virágba-hullt ág,
csak e fejem fölötti tél,
mely újra engem szeret,
állna már tovább, s álmot nyitnál,
mert tenyeremben csend,
önbiztatással reá hajtom fejem,
holnap a május hív,
s velünk nyílnak majd
lila-illatukkal a feledett orgonák…
éden, örökké,
mert engem is
/érzem/, hol járok,
összesuttogva szeretnek a fák,
látod, nekem integet
a völgyek mélyén szaladgáló szél,
s elém szór illatot
áldott tavaszával
minden
rózsaszín, s fehér virágba-hullt ág,
csak e fejem fölötti tél,
mely újra engem szeret,
állna már tovább, s álmot nyitnál,
mert tenyeremben csend,
önbiztatással reá hajtom fejem,
holnap a május hív,
s velünk nyílnak majd
lila-illatukkal a feledett orgonák…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése