Nagy Horváth Ilona
Indák
közé búvó árnyak
csosszanása
ármány.
Ha kinyitom szemem,
nem látok tovább,
állunk,
néhány lépésnyire,
lábunk előtt
romok,
hol vagy,
testvér,
csizmaszárig ér a
gaz,
halvány idők…
Hunyd le szemed,
emlékszel:
csak a tekintet
szabad,
csak a virág, a ló
a kerecsen,
az est,
ez a könnyű, szárnyas
szerelem.
Kezünkben
végtelen béke
és csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése