Tokaji Márton - Néma vallomás

Tokaji Márton

Néma vallomás

Kitárulkozik a néma vallomás,
melyet magamban őrzök rég.
Semmibe futó mondatok
miket nem mondtam még.
- Kikacagsz -,
- nevetsz -
Üljünk az esti homályban,
s csak miénk lesz az éj.
Kérlek ne beszélj!
Az alkonynak fátyla ránk borúl,
kezed a kezemhez ér.
Érzem a bőröd illatát,
mely életet lehel belém.
Az éj megsemmisitő ölelésében
a csend velünk együtt repül.
Az érzéki világ utjain,
ösztönünk játéka beteljesül.
Miénk volt a csókokban összefort idő,
az éj és a pillanat.
A semmibe futó mondatokat elvitte,
az ébredő mozdulat.