Tóth Edit Magdolna
Májusfa
Életemnek két
"májusfája" volt.
Az elsőre emlékezem most.
Tizenkét éves voltam, mikor május 1-én reggel, kilépve házunk ajtaján, megláttam az udvarunk közepén egy csodálatos "jövevényt."
Magas oszlop tetején kör alakú virágfűzért lengetett a szél, orgonavirágok csokrai voltak felkötözve egy drótkörívre, s színes szalagok röpködtek közöttük, szállva, forogva a szélben.
Ámulva néztem, soha nem láttam még ilyen szépet. Pironkodva mentem vissza a házba, hogy elmondjam Anyukámnak és Nagymamámnak, hogy minek voltam szemtanúja. Ők már látták korán kelők lévén,- sőt azt is tudták, hogy a szomszéd fiú készítette számomra e meglepetést. Az Édesanyja megsúgta Anyukámnak, hogy még ő is besegített a díszítésbe.
Olyan szép májusfa volt, hogy csodájára járt a környék, napokig álltak az emberek a kerítésünk előtt, s mosolyogva szemlélték e kedves jelképet.
Egyidősek voltunk Andrással, de az iskolán kívül nemigen találkoztunk. Túlságosan lefoglalt a tanulás, zeneiskola, az olvasás, de ettől kezdve, találkozásunk zavart kis mosolyaiban, mely köszönésünket kísérte, örökre megmaradt ennek a májusfának a különleges, összetartó emléke.
Ma sem tudom, kik segítettek neki felállítani azt a magas oszlopot úgy az udvarunk közepén, hogy mi, az ott lakók semmit sem vettünk észre az éjszakai munkából, de ennyi év után is, köszönet nekik érte.
Az elsőre emlékezem most.
Tizenkét éves voltam, mikor május 1-én reggel, kilépve házunk ajtaján, megláttam az udvarunk közepén egy csodálatos "jövevényt."
Magas oszlop tetején kör alakú virágfűzért lengetett a szél, orgonavirágok csokrai voltak felkötözve egy drótkörívre, s színes szalagok röpködtek közöttük, szállva, forogva a szélben.
Ámulva néztem, soha nem láttam még ilyen szépet. Pironkodva mentem vissza a házba, hogy elmondjam Anyukámnak és Nagymamámnak, hogy minek voltam szemtanúja. Ők már látták korán kelők lévén,- sőt azt is tudták, hogy a szomszéd fiú készítette számomra e meglepetést. Az Édesanyja megsúgta Anyukámnak, hogy még ő is besegített a díszítésbe.
Olyan szép májusfa volt, hogy csodájára járt a környék, napokig álltak az emberek a kerítésünk előtt, s mosolyogva szemlélték e kedves jelképet.
Egyidősek voltunk Andrással, de az iskolán kívül nemigen találkoztunk. Túlságosan lefoglalt a tanulás, zeneiskola, az olvasás, de ettől kezdve, találkozásunk zavart kis mosolyaiban, mely köszönésünket kísérte, örökre megmaradt ennek a májusfának a különleges, összetartó emléke.
Ma sem tudom, kik segítettek neki felállítani azt a magas oszlopot úgy az udvarunk közepén, hogy mi, az ott lakók semmit sem vettünk észre az éjszakai munkából, de ennyi év után is, köszönet nekik érte.
*
Májusfa dal
Feküdj belém
május fája,
Pihenj körém
Illat árja
Ölelj titkon
Vágyakozón
Sértetlenül
Épp virágzón
Sétálj lelkem
Köves terén,
Fojtó jelen
Ezer színén
Szalagjaid
Repüljenek,
Sas szárnyain,
Bennem lebegsz.
május fája,
Pihenj körém
Illat árja
Ölelj titkon
Vágyakozón
Sértetlenül
Épp virágzón
Sétálj lelkem
Köves terén,
Fojtó jelen
Ezer színén
Szalagjaid
Repüljenek,
Sas szárnyain,
Bennem lebegsz.
http://www.youtube.com/watch?v=1PzAwl6mfOk
VálaszTörlés