Grimm Pálffy Piroska
Két úton jártam …
Két úton jártam,
egyik se volt enyém
Nem szeretett férfi,
a végtelen magány,
a mély éjszakák
titkos
csendjébe sugdosta
vágyam,
mindent mi nem
lehetett soha az enyém.
Megálltam kinyújtott
kezekkel,
lázadón, senki se
tudta,
csak a könnyem mily
egyedül élek,
senki nem vigasztalt,
senki nem simogatott.
Milyen egyszerű lett
volna, ha Rá találok,
miért épp nekem nem
adott Isten
Boldogságot?
Sóhajomat messzire
vitte a
titokzatos esti szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése