2014. augusztus 31., vasárnap

Szomorúfűz - Szeptember - még nyár - és már ősz



Szomorúfűz

Szeptember –még nyár – és már ősz

A nyár nem tart örökké. Fáj nekem az ősz, mégis nagyon szeretem. Ma ráfordult a naptár szeptember havára. Még meleg a Balaton vize, még vígan játszadozik a napsugár a víztükrön. A zöldbe már aranysárga keveredik, s felölti a természet színes ruháját – őszt ígérve. Már ideköszönget az elmúlás. Az éjszakák már hűvösek, de a nappalokban finoman cirógat a napsugár. Még az elején lehet valamit ízlelni a nyárból, a gyönyörű nyári álmokat újraélni. Kóstolgatjuk még a napfény ízét, mely lágyan simogat, átölel bennünket, bársonyosan cirógat. A nyár illatát hozza még felénk a szél, de hamarosan álmosan minden pihenni tér. Búcsúcsókot hint a nyár távolodó alakja után, s elhervadt virágok lepergett szirmaival takarózik a Föld. Szürkülő fénycsóvákat kerget a szél…Az árnyékok s a fények még játszanak, de olykor már hűvös csókot lehel ránk, s a szél is borzongat...Csendes szavakban, fényben, sötétben, füstben, gyümölcsözően, szürettel mondunk búcsút a nyárnak. Felhőtlen kéken ragyog a természet, ecsettel őszi színeket kever a nyárutóhoz, ajándékokat oszt színes levelekből. Búcsúszót őriz a felhőkben. Szívünk bánatos, elmélázik a múlandón. Kezünk már melegebben összeér, arcunk is homályossá válik. Láthatatlan fonja körénk magát az ősz. Nyílnak még virágok: a rózsák, az őszirózsák, de már augusztus közepe óta a földre hullott, elsárgult, megfáradt faleveleket sodor a feltámadó szél. A költöző madarak is útra kelnek. Harmatosak a reggelek, sápadtabbak, halványabbak a napsugarak. Őszi ízek, őszi színek, színes lombokra ködfátyol borul párásan. A falevelek csalóka zöldek, elhalt levelek színes varázsa lepi az utak mentét, a kerteket, a mezőt, rétet, erdőt. A szél is szeptember-szagú: őszt áraszt a föld. Az árnyékok megnyúlnak. Méz-illat, érett gyümölcsillat, szőlő-íz, szőlőfürtös hónap. Erdei sétáinkon lassan már gyűjthetjük a csipkebogyót és a galagonyát.

Mabon ünnepe: szeptember 21, az őszi napéjegyenlőség, a Földanya tisztelete, a pogány hitvilágban az év utolsó ünnepe. A vízpartokat a szeptemberi délután aranyló fénybe öltözteti. A hűvös érintésű szél hullámfodrokat rajzol a víztükörre.
A vízbe hajló szomorúfűzek síróan suttognak, lengedeznek a szélben. Hajkoronáik sárgállnak.
A levegőben gyöngyházfényű ökörnyál áttetsző fonala úszik selymesen. A színek ezer színű varázsa fonja át a természetet, az égboltot. A tücskök, a bogarak már egyre halkabban ciripelnek a bokrok tövén, vagy már elnémulnak ablakaink alatt. Homályból bújik a nap, a kihunyó, szeptemberi égre. Míg az árnyakat szerteszórja, lemossa a ragyogó fényeket. Nyugodt az ég. A csillagok és a hold fénylik a horizonton.

A legtöbb gyereknek a nyár csoda volt, de szeptemberrel újabb tanítási év kezdődik. A kicsi elsősök várják a védelmet, a csodát! Egy újabb év, tanárok sora, csupa új ismeretség, új rejtelmek, tantárgyak. Az apró kis iskolások megszeppenve várják ezeket a csodákat. Kezdődik a tanítás!

A szeptember, mint gondoskodó anya, sokszínű puha, bársonytakarójával oltalmazón betakar bennünket. A villanásba zárt idő mélykék hűvösében megérkezett szeptember.
*
Szüreti dal zeng a szőlők felől
Érett gyümölcsöket gyűjt a gazda keze
Táncolnak a darazsak az illatok fölött
Dalol az ősz a kertek fái között
Ragyog az őszi nap, felhőt szaggat
Őszi szél lengeti a fákat, bokrokat
Kezdetét véve a csendes elmúlásnak

1 megjegyzés: