Pénzár Miklós Csaba - Álmodoztam ... ábrándoztam ...

Pénzár Miklós Csaba

Álmodoztam... ábrándoztam …

Álmodoztam, gondolkoztam
mindig valamivel foglalkoztam
elnéztem a vonuló felhőket
a madarakat, melyek repültek
lassan, és iszonyú magasan
prédára lesve és mozdulatlan
aztán valami, mást figyelve
ezzel ismét sok órát eltöltve
telt az ifjúságom sok éve
Nagyapám csak jóra tanított
hasznosakra és fontosra
minden szép, igazi madárra
eltelt a gyermekkorom
ami szép volt, mint egy álom
talán legszebb a Világon
őrzöm szépségét régi időknek
emlékét sok, jó embernek
teleknek és virágzó tavasznak
vidám, gyermeki kacajnak
sok kedves, gondtalan napnak