Horváth Ilona /Hanoli/ - Újjászületés

Horváth Ilona

Újjászületés

A nappalok újra élnek,
fényt hoznak a fáradt földnek.
Tavasz-mámor lágy sugara
bölcsőjéből szólítgatja.

Mintha újra lélegezne,
fák nyújtóznak égig érve.
Lüktet mélyen gyökerekben,
újraterem a rügyekben.

Csendes álom nyújtózkodik,
érző szívekben megbújik,
elvarázsol ninden hajnal,
arany szárnyon száll a sóhaj.

Csipkéjében elrejtőzve
fehér színt borít a földre.
Szerelemben égő máglya,
égig emel forró lángja.

Tárul, nyílik minden ablak,
éltető fény, befogadnak.
Sóhajukban új remények
mindörökké tűzben égnek.

Bús szíveket ne hagyj árván,
ezer színű, szép szivárvány!
Öleld lágyan sugaraddal,
simogasd a kelő nappal.

Tavasz, bontsd ki szép szárnyadat,
varázsolj ránk új csodákat,
bújtasd el a fájdalmakat,
emeld égig álmainkat!