Nagy Horváth Ilona
Álmos
Pillád aranyán ébred
az álmom, 
lustán ring odafenn a sötét,
elnyújtózva a csókom a szádon,
ott alszom, hol a csillagod ég.
lustán ring odafenn a sötét,
elnyújtózva a csókom a szádon,
ott alszom, hol a csillagod ég.
Éjpuha párnán pilled
az óra, 
hozzád bújnak a lágy ideák,
vágyra terül lila tolltakarója,
szívem repteti fénymadarát.
hozzád bújnak a lágy ideák,
vágyra terül lila tolltakarója,
szívem repteti fénymadarát.
Téged idéz ide minden
igézet, 
bársonyszép utakon jön az éj,
büszkén csillámló meredélyek
szélein ülsz velem, őriz a mély.
bársonyszép utakon jön az éj,
büszkén csillámló meredélyek
szélein ülsz velem, őriz a mély.
Elvackol a jelen zaja
bennem, 
csenddé lesznek a hűtlen imák,
Mindenség, ide nézz, tenyeremben
kész a jövő, te vagy ott a világ.
csenddé lesznek a hűtlen imák,
Mindenség, ide nézz, tenyeremben
kész a jövő, te vagy ott a világ.
Roppant vállain
elvisz az Isten, 
álmom előtt feltárja egét,
hunyd le szemed, hogy vesszen a nincsen,
s látod mint gyűjté seregét.
álmom előtt feltárja egét,
hunyd le szemed, hogy vesszen a nincsen,
s látod mint gyűjté seregét.

 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése