DPanka - Egy

DPanka

Egy

Egy életem van
csak én tudom hány halálom
az a sok szertefoszlott álom

az élet izzó látomása
egy furcsa csalfa járat
ha megtorpansz sem várat
kapaszkodunk mi ad támaszt
hű otthonunk az idő a tér
és minden ami szívben dobban
állunk és mégis érkezünk
tiszta kézzel is vétkezünk
utazunk megkötve
a világ egyetemnek
mely egyformának semmit
és senkit sem teremtett
nem tudni hová és meddig
a kezdet és a vég közt
bizonytalan a felleg
és bizonytalan a mély
a lélek ösvényén
és a sors csapásán
egyszer összetalálkozunk
és megbarátkozunk
a közössel...
mint por a porral
szélben és viharban
mert minden por por
és minden ember ember
ez emberből por lesz
az anyag anyag marad
igaz megváltozva
csak a lélek szabad
és hisszük ha jót akar
akkor a porból is embert farag
nem véletlenül
születtünk erre a világra
kik vagyunk és mivé leszünk
vesztünk vagy nyerünk
az ösztönök felett
ha a földi létből
testben majd elveszünk...
Egy életem van

csak én tudom hány halálom
az a sok szertefoszlott álom
csak kései ébredés...