2016. március 28., hétfő

Komáromi János - Locsoló ...



Komáromi János

Locsoló …

1.
kuncogó szél szalad
rétek virágait ringatja
tisztító napsugár


a pattanó rügyeket csókolja
eljöttem Hozzád én rétem virága
locsollak Téged szépséged csodálva

2.
Húsvét, sonka és tojás
Virág, kölni, locsolás
Piros tojás hasamba
Vödör víz a nyakadba

3.
kisleányka szép Húsvétnak reggelén
ablakában lesi-várja
érkezik-e a legény

kicsi fiú vödröt fog a kezében
míg megtölti
mosoly csillan szemében

szép maradj édes kis lányka
én csupán azt akarom

vödrömből a tiszta vizet
mind nyakadba loccsantom

4.
réten a virágok
sárgák, fehérek, kékek
most kezdenek pompázni
a hajnali fényben
korán keltem
itt vagyok már
az ajtódon kopogok
ha beengedsz
ha rám nevetsz
és ha piros tojást is kapok
hát örömmel locsolok

5.
nyuszika autóval érkezett
a ház előtt egy nagyot fékezett
vizet locsolt minden lányra
ne gondolj a hervadásra

6.
kövér felhő hordozza
a tavaszi vizeket
hull az eső
ragyog a Nap
az élet újjá született
Te Napom vagy
ragyogj reám
add nekem a szívedet
én Rád locsolom
megtisztító
varázslatos vizemet



*

ez a tavasz milyen szép
fogom már a vödörkét
öntöm a vizet méretlen
locsolok én kéretlen


ne hervadjon senki se máma
öntöm a vizet asszonyra, lányra
szépek voltak, azok is maradnak
el többé sohasem hervadnak
*
1.
vizet hoztam
vödör számra
rá öntöm a szép leányra

hogy szépsége
ne hervadjon
gyorsan piros tojást adjon
2.
kezemben kölni lapul ám!
locsolni fogok... de vadul ám!
3.
kezemben lapul a kölni
én aztán nem fogok "tökölni"
rád szórom az illatos cseppeket
ezzel növelem esélyedet


hogy viruló tavaszban
Te is szép maradjál
cserébe csak néhány
édes csókot adjál


Aranyosi Ervin - Locsolni ...



Aranyosi Ervin
Locsolni kell!

Locsolni kell a kerteket!
Húsvétkor a nőket!
Tiszta vízzel, szeretettel,
megtisztelni őket!

Minden virág akkor virul,
ha gondoskodsz róla,
ha van neki kis kertésze,
gondos locsolója!

Öntözd hát meg a lányokat,
mondjál hozzá verset!
Nyíljon szépen minden virág,
viruljon a kerted!

Nézd a Napot, hét ágra süt,
az ő fénye áldott.
Tedd hát szíved erejével,
szebbé a világot!

Sugározzon szereteted,
minden fűre, fára!
Saját fényed így öntheted
te is a világra!

Legyél te is egy kis kertész,
s ápolj sok virágot,
szereteted friss vizével,
szebbítsd a világot!


 Locsolkodni jöttem

Hahó, nyuszilányok! Locsolkodni jöttem!
Locsolóüvegem, kölnivel töltöttem!
A tavasz illatát öntöm hajatokra,
a fiúk figyelmét hívja magatokra!

Nekem is van párom, őt már meglocsoltam,
megoldottam nyelvét, ne maradjon szótlan.
Mondtam neki verset, s hímes tojást kaptam.
s egy puszit, amiért hűséges maradtam.

De ne csak a párom legyen meglocsolva,
ne essen a tisztes becsületen csorba!
Hozzád is eljöttem, mert tudom el várod,
s tudom neked is van megfestett tojásod!

Szuhanics Albert - Húsvét hétfőn



Szuhanics Albert

Húsvét hétfőn

Újra Húsvét van, eljött a nap,
Jézus bolyong a fűzfák alatt.
Korhadt keresztjét eldobta rég,
fölötte kék a végtelen ég...

Újra ünnep van, Húsvét hétfő,
megcsókol egy kis bárány felhő.
Frissítő cseppje permet-könnyed,
Jézus szemében örömkönnyek...

Újra Húsvét van, Nagyhét után
sarjad a dús fű, zöld a határ.
Ibolya nyílik, nincs ennél szebb,
Jézus tenéked virágot szed...

Orgona, nárcisz illata száll,
piros tulipán rád kiabál -,
Várnak a lányok, locsolni kell!
Jézus kezében virágkehely...

Gazdag e föld most síkon, hegyen,
sok növény, állat, ember terem!
Áldd a teremtést Jézus urunk,
szívünkben élsz, s mi tied vagyunk!

Rád néz a templom, tehozzád szól,
harangja kondul orma alól.
Kis falunk népe mind ünnepel,
örök az élet és élni kell!

Lelkes Miklós - Húsvéti tojások



Lelkes Miklós

Húsvéti tojások


Tükörarcon boldogság nevetett.
Fű közé bújtak tojásgyerekek.


Harangszó-hintán fény lendült tova.
Olyan fehér felhő nem lesz soha,


s oly zöld a zöld, s oly izgatott idő:
tágult szemmel ajándék-kereső.


Játékbárányka bámult, bégetett
mikor ráleltek ujjongó kezek.


Mackó mosolygott. Tréfás könyv szaladt
elénk képpel. Kíváncsi pillanat


kukkantott velünk új bokorba be:
van-e ajándék, nyúl-hozta mese?


S a tojások! Díszes szoknyájú dal
perdült velük: húsvéti diadal...


Ó, volt-öröm! Az még ma is ragyog,
míg múltam szélén ülök, hallgatok



2016. március 27., vasárnap

Húsvét



HÚSVÉT


„Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömet hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!”
*
Húsvét lényege



A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, melyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus – nagypénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettes áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep (héberül pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.

Húsvét jelképei, szimbólumai: a barka, a bárány, a nyúl, a tojás
*
Áldott, békés, boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!


Reviczky Gyula - Húsvét



Reviczky Gyula

Húsvét

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen!

 
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicsõ,
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nõ,
Gondoljon feltámadására,
Mely örök leszen ...
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen.


Mysty Kata - A szenvedő Krisztus; - Húsvét után



Mysty Kata

A szenvedő Krisztus


A szenvedő Krisztus és feltámadása
Nem ok senkinek a kisajátításra!
Bűneinket magára vállalta, senkire
nem neheztelt, emberfia, Istenné lett;
nem volt sem megosztó, sem pedig gyáva!


Nem szidta, nem is fenyegette sem a
gyilkosokat, sem a magukat hűséges
híveknek mutató szent apostolokat!
A küldetés tudata fölülírt mindent,
ordibáltak fűt-fát, - halni keresztre ment!


Emberként szólt kétségbeeséssel:
"Én Istenem! - miért hagytál el engemet!"
Tudatában volt Atyja akaratának,
de pillanatnyi gyengeség megszállta…
Nemes acél a cél; és Szent Lelke kiállta!

*

Húsvét után



Örömteli lesz a folytatás;
a nap mint napi feltámadás,
amikor némaság szolmizál
a még szent ígéret dallamán…


s a bizonytalan holnapokon
is majd biztos lábakon álltok,
csodához simul tomporotok,
s dolgos kezetek vet és kapál
a mesék születő tavaszán.

Leleszi Balázs Károly - A kereszt



Leleszi Balázs Károly
A kereszt

A kereszt
alászállásra,
mégis
felemelkedésre hív.
Sietni egyenest,
egyre nagyobb
erőfeszítéssel,
Krisztusban növekedni,
Benne kisebbedni,
cselekedve szeretni
a keskeny úton,
a végső csúcs felé,
hol nem a kereszt
árnyéka hív,
hanem a Kereszt
fénye,
a megváltás
dicsősége.

Kósa Emese - A Kereszt



Kósa Emese
A Kereszt

Az éj homálya
alantas árnyakat ád
a fák lombja közt…
+++
A Gecsemáni
kertben éj leple alatt
áruló ébred.
+++
Nagycsütörtöki
csendes éjjel Ő tudta,
hogy az utolsó…
+++
Árnyék vetül a
hajnali kételyekben…
búsongó percek -
+++
Hatalmaskodó
ködturbán takarja el
a Látó Határt…
+++
Kifeszülnek az
álmok kétségbeesett
rezonáncai…
+++
Vért izzad a Föld -
utolsó szöget ütik
Jézusnak testén…
+++
Könnycsepp csordogál
a megfeszített Létben…
kövek csobbannak -
+++
Búval-bánattal
kibélelt felhők vérrel
ázott füzére…
+++
A Nap eltűnik
a felhők sodrásában…
alig látni őt -
+++
Alkonycsendbe bújt
Föld, Ég és a Csillagok
nagy némaságban…
+++
Ecetet adtál
ember - örökélettel
fizetek neked!
+++
Piros gyolcsban a
fehét testén árvuló
csillagok sírnak.
+++
Megkoszorúzott
valóság száll magasba -
nagyon magasba…
+++
Érinthetőek
lesznek vágyaink már Itt.
Hittel térdepelj!
+++
Megterítik az
asztalt -cipó mellett a
fehér sótartó.
+++
Kenyeret szelünk
tündérszép Igaz táján
esti Imában.

Dsida Jenő - Út a Kálváriára



Dsida Jenő
Út a Kálváriára

Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen, hűs homlokáról fény sugárzik s szemét lehúnyja - úgy legyen!

Elszállt szerelem illatától
kövér és fűszeres a lég.
Halott szerelem illatából
soha, de sohasem elég.
Bomló szerelem illatából
sejti a szív, hogy itt a vég.

A seb szép csöndesen begyógyult,
- ó, angyalok, bús, kék szeme -
a seb már nem sajog, begyógyult,
- ó, halkan búgó, mély zene! -
a seb már régesrég begyógyult
és mintha mégis vérzene.

Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszitse meg.

L. Horváth Zsuzsanna - Golgota



L. Horváth Zsuzsanna
Golgota

Golgota.
Jézus fején töviskorona.
Szeretet szavát kik nem értették
Gyarló emberek keresztre küldték
Megváltó vére hullik a földre
S Ő meghal bűneinkért
A kereszten.

Golgota.
Jézus fején glória.
Hogy legyen a szegények királya
Veszendő lelkünknek hű pásztora
Élhessen örökkévalóvá válva
Előbb meg kellett
Halnia.

Rónay György - Este a Golgotán



Rónay György
Este a Golgotán

Sírjukba visszatértek már a holtak.
Pihent a város. Az utakon át
őrök cirkáltak. Fönt a katonák
a csárdában kockáztak és danoltak.
Beesteledett. Józsefnél zokogtak
az asszonyok. A szoba ablakát
elfüggönyözték. Annás lakomát
adott. A kutyák ugatták a holdat.
Magdolna ott állt az üres kereszt
tövén. A Mestert alkonyatkor levették.
Sírt. Félt. S egyszerre látta: az ijedt ég
alatt a szégyen fája nőni kezd,
a karjait a végtelenbe tárja,
s az alvó Földre ráborul az árnya.

.kaktusz - Szeretnék szép ünnepet ...



.kaktusz
Szeretnék szép ünnepet ...

Tudod, arra gondoltam,
mennyire szeretnék szép ünnepet adni,
boldognak látni szeretnélek ,
nem csak Húsvétkor, minden napon,
de én se szép ünnepet,
se boldogságot neked nem adhatok,
legfeljebb csak tiszta szívvel kívánhatok,
de a tiszta szív semmin se változtat,
ha bármit is kívánok,
azt mondod, köszönöd a jó szándékot,
talán jól is esik neked,
de azért minden marad a régiben,
fáj, ami addig fájt,
keserű marad, ami előtte keserű volt,
nehéz, ami azelőtt nehéz voltâ026
utána pedig arra gondoltam,
a legszegényesebb kert is kivirul,
ha ráderül a fény,
ha betakarja ölelő karjával az áldott napsugár,
a legfakóbb szem is fényesen csillog,
ha ellepik az öröm üdítő könnyei,
hogy a hiányt,
a fájdalmas hiányt is enyhítheti
az időben jött mérhetetlen szeretet,
tudom, nekem is kívánod,
legyenek szépek a napjaim,
legyen derűs az életem,
de nem csak kívánod,
szereteteddel meg is szépíted,
ha felhőtlenné nem is teheted,
mégis, a hétköznapom ünneppé teszed ,
csak remélni merem,
az én szeretetemnek is van ereje,
gondűző ereje.

2008.

Babits Mihály - Húsvét előtt



Babits Mihály

Húsvét előtt
  S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:


ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
-- mennyi a vér! --
szakadjon a véres ének!


Van most dícsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:


mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,


mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:


és mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:


de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,


ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!


hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!


Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

2016. március 25., péntek

Szomorúfűz - Csöndes, rejtett világom ...



Szomorúfűz

Csöndes, rejtett világom …

Az ébredő tavasz varázsát,
A nyarak forróságát,
A viruló virágok illatát,
Az érő gyümölcsök zamatát,
A folyók, a vizek hűsítő selymét,
A kertek csodálatos virágait,
A napfény simogató melegét,
Lelkem mélyéről jövő szeretetet,
A minden reggel újjászülető mát,
A szívem szeretetének teljességét,
Az egymás iránti létezésünk értelmét,
A csöndes, rejtett világom szépségét,
Az este lehanyatló Nap szimfóniáját
Köszönöm Neked és adom Neked …