Fridli Zoltán - Nem kell már más karja ...

Fridli Zoltán

Nem kell már más karja...

Búsul fejem, orrom lógatom.
Ami volt, azt siratom.
Megvolt, s elengedtem.
Nagyon szerettem.

Ha szerettem,
El miért engedtem...
Mert szerettem, s szeretem,
Mert mást, nem tehettem.

De nem kell már más karja,
Hogy vinne el az ördög öreganyja!
Úgy, harsogva kiáltanék, gyere vissza hozzám!
Nem jön, sem Õ, sem szó, néma a szám.

Csípje meg a károgó kánya,
Üres marad már a tanya!
Ha üres ez a nagy porta,
Szívnek sincs sok dolga.

Ha visszajönne, jobb volna,
Szavam kedvesen, szépen szólna,
Naphosszat becézném, ölelném,
Óhaját lesném, rigolyáit elviselném.