Ihász-Kovács Éva - Aranyeső

Ihász-Kovács Éva

Aranyeső

Nyílegyenes úton találod meg Adyt,
lábánál koszorú,
A mutatók délhez közelednek,
mire a többiek
sírját is megleled.
Beültetve szomorúfűzzel
legbelül egy egész sziget
az övék,
akik már száz, vagy annál is több
éve, hogy partra szálltak:
borostyánnal befutott, letakart
nemzedék:
Fiatal vének, vén fiatalok,
szívükből hajt a folyandár,
fakad a ciprus,a virág.
Felettük már zöldek az ágak,
szirommal terhesek.
Madárfüttyök villámaitól
zuhog le róluk az aranyeső.
Abban fürdik, sárga habot ver,
fekete marad a rigó.