Hollósy Tóth Klára
48. március 15.
Ott tartunk ma is,
ahol voltunk, vagy ott se,
a haza megújulásra
vár.
nem engedhetjük, hogy
hírnevét veszítse,
nincs, s többé nem
kell országhatár!
Van még a magyarban
nemzeti büszkeség,
a haza megújulásra
vár!
Újra méltó változást
szeretne a nép,
hol otthon vagyunk,
olyan hazát.
Az ősök, mintha hiába
harcoltak volna,
ott vagyunk, hol
voltunk, vagy ott se,
hol van a vágyott
egyenlőség, a munka?
kellene, népünk magát
megmentse!
Régóta hangoztatja
népünk, hogy elég!
érezhetők ma is
bilincseink,
szabadok ma is, csak
látszólag vagyunk,
semmivé lesznek
féltett kincseink.
„ Tettre hát ifjak!”
Itthon maradjatok!
Ne hagyd el hazádat,
óh, magyar!
veletek lesz újra
kenyerünk, nemzetünk,
aki magyar, mind
egyet akar!
Sokat szenvedett
hazám! Lazíts a rabigán!
Nem voltál, ne is
légy megalkuvó!
én népem, nem lehetsz
hazug, se áruló!
De földönfutó se
légy, itt az otthonod!
küzdeni hazádért is
tartozol,
majd, ha benyújtja
számláját az utókor,
büszke légy, hogy
idetartozol!
„ Mert haza csak ott
van, hol jog is van,”
hogy élni tudjon,
legalább a munkához legyen joga!
s ha dolgozni tud,
nem lesz hajléktalan,
s itthon lesz minden
magyar, ha újra lesz joga!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése