Berze Tünde - Nem mozdulok

Berze Tünde

Nem mozdulok

Beteg a lét s beteg minden mosolya...
...már csak lelkemmel látok,
szemeimre szürke köd hullott,
menyasszonyi fátyla bánatomnak.
Úgy szerettem a Napot,
minden meleg sugarát,
s zengtem gondtalan
a Tavasz víg himnuszát.
Nem láttam fergeteg fodrát,
csak árokparton illatozó,
szelíden kéklő ibolyát,
ahogy arcát emeli felém.
Hittem ártatlan szívvel,
leköltözött a mennyország,
s hogy új forrás fakad,
mely öntöz majd holtomig,
de jött a hosszú aszály,
elsorvadt a földi menny,
s nem zengtek többé
dalt a szálló madarak.
Most hogy fázom,
elillant létemből
minden atomnyi meleg,
bűnösségre ítéltettek.
Beteg a lét s beteg minden mosolya...
...már csak lelkemmel látok,
szemeimre szürke köd hullott,
menyasszonyi fátyla bánatomnak.