.kaktusz
A szabadság
forradalma …
Március, forradalom,
ifjúság,
ez a három csoda
egymáshoz hogy
illik,
valahol a szív táján
megmozdult,
azután mindent
elsöpört
a szabadság utáni
vágy,
de mintha kevés lenne
a fegyver és az akarat,
a nemes eszme nem
elég,
újra és újra eljön a
tél,
és a világmegváltó
gondolat elszunnyad,
jönnek új, meg
új elnyomók,
jönnek újabb
forradalmak,
szép, nemes célokért
zajlanak,
de a világ mégis csak
ott van,
ahol van, más a
forma,
de keveset változott
a lényeg azóta,
hová lett a vihart
hozó szele
a szabadság
forradalmának,
a tűz hová lett,
amit a szikrából
okozott…
forradalmak jönnek,
forradalmak elmúlnak,
de a világ
egy tapodtat se
mozdult azóta,
hős Petőfik haltak,
sok ifjút sirattak,
de büszke, fiatal
vérükből
a szabadság ki, nem
nőtt...
az ember azóta se
szabad,
ha másnak nem,
önmagának rabja,
talán,
ha egyszer nem más,
a forradalmat
saját eszközeivel a
szeretet indítaná,
megdöntené a rossz
rendszert,
ahol a gyűlölet,
kapzsiság az úr,
az lenne igazán
győztes csata,
a bitófán nem az
ember,
de a kapzsiság, a
gyűlölet ott lógna,
önzésnek,
elnyomásnak,
rosszakaratnak
hírmagja se maradna,
akkor, de csak akkor
érne célt,
valódit, az egykori
akarat,
győzne végre a
szabadság,
amiért az életüket
ontották sokan,
Istenem, de szép egy tavasz
volna!
2011. március. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése