Kósa Emese - A Kereszt

Kósa Emese

A Kereszt

Az éj homálya
alantas árnyakat ád
a fák lombja közt…
+++
A Gecsemáni
kertben éj leple alatt
áruló ébred.
+++
Nagycsütörtöki
csendes éjjel Ő tudta,
hogy az utolsó…
+++
Árnyék vetül a
hajnali kételyekben…
búsongó percek -
+++
Hatalmaskodó
ködturbán takarja el
a Látó Határt…
+++
Kifeszülnek az
álmok kétségbeesett
rezonáncai…
+++
Vért izzad a Föld -
utolsó szöget ütik
Jézusnak testén…
+++
Könnycsepp csordogál
a megfeszített Létben…
kövek csobbannak -
+++
Búval-bánattal
kibélelt felhők vérrel
ázott füzére…
+++
A Nap eltűnik
a felhők sodrásában…
alig látni őt -
+++
Alkonycsendbe bújt
Föld, Ég és a Csillagok
nagy némaságban…
+++
Ecetet adtál
ember - örökélettel
fizetek neked!
+++
Piros gyolcsban a
fehét testén árvuló
csillagok sírnak.
+++
Megkoszorúzott
valóság száll magasba -
nagyon magasba…
+++
Érinthetőek
lesznek vágyaink már Itt.
Hittel térdepelj!
+++
Megterítik az
asztalt -cipó mellett a
fehér sótartó.
+++
Kenyeret szelünk
tündérszép Igaz táján
esti Imában.