B. Huszta Irén - Vihar

B. Huszta Irén

Vihar

Ma szél dühöng a fák között.
Az ég sötétbe öltözött,
de csillagok se látszanak,
kihunyt a nap egy perc alatt.

Alácikázó villanás
után a tompa robbanás
a föld felett, az ég alatt,
mögötte méla csönd fakadt…

Aztán morogta hangosan;
e szép világnak vége van.
Az ég nyilát kilőtte ránk –
kettéhasadt az almafánk…

…és megrepedt az ég hasa,
özönvíz lett és éjszaka
kopogtatott az ablakon,
s a jégdió a vállamon.

Tengernyi sár az kerteken,
virága vérzik csendesen,
sok ág halomba fák alatt
a vad viharba törve halt.

Halott virág, halott az ág,
meghalt a nap. Haló világ!
Zokogja bűneink az ég;
Talán még nincsen itt a vég…