B. Huszta Irén - Fázom

B. Huszta Irén

Fázom

Napfényben szeretnék én is fürödni,
Hogy átmelegítse didergő testemet,
Legalább néha az árnyékból kijutni,
S feltüzelni árván vacogó lelkemet.

Mindenütt vad szél fúj, bármerre járok,
Egy nyugodt zugot szívemnek pihenni,
Langyos enyhelyet sehol sem találok,
Hol nem kell soha a léleknek félni.

Föld-anyám, ó tudsz-e még ilyen helyet,
Vagy az már csak régen-múlt emlékezet?
Nyugalmat lelni hova kell, hogy menjek?

 
S ha nem találom, hogyan teremtsem meg?
        Érzem, egy békés hely vár csak, a végső.
        Ott kell megpihenni – ott sosincs felhő.