B. Huszta Irén
Remény
A pillanat ha
elragad,
Ha őrzi még a titkokat
A percnyi tarka forgatag –
Talán örökre múlt marad.
Ha égre száll a csillagár,
Ragyogja – már estére jár.
A fán a gyertya lángra vár,
Ember fiára emberár.
Megérkezett a pillanat!
Az óra most éjfélt mutat,
De őrzi még a titkokat…
Fenyőn a gyertya lángra kap;
Világlik majd az éjeken,
Az égen és a földeken,
Lobogva hírt ad – Ő üzen.
A lélekmélyi félelem
Ma végleg eltöröltetik,
Ma megváltónk megszületik.
A múltba szállnak vétkeink…
A láng, s a lélek fényeit
Vetíti ránk a téli éj.
Fehér a táj, fehér a fény,
A forgatag, a hóesés,
Szavak maradnak félbe és
Megáll egy percre Betlehem;
s anyja szerető kezében
Felsír a kisded csendesen.
Ő az isteni kegyelem.
Ha őrzi még a titkokat
A percnyi tarka forgatag –
Talán örökre múlt marad.
Ha égre száll a csillagár,
Ragyogja – már estére jár.
A fán a gyertya lángra vár,
Ember fiára emberár.
Megérkezett a pillanat!
Az óra most éjfélt mutat,
De őrzi még a titkokat…
Fenyőn a gyertya lángra kap;
Világlik majd az éjeken,
Az égen és a földeken,
Lobogva hírt ad – Ő üzen.
A lélekmélyi félelem
Ma végleg eltöröltetik,
Ma megváltónk megszületik.
A múltba szállnak vétkeink…
A láng, s a lélek fényeit
Vetíti ránk a téli éj.
Fehér a táj, fehér a fény,
A forgatag, a hóesés,
Szavak maradnak félbe és
Megáll egy percre Betlehem;
s anyja szerető kezében
Felsír a kisded csendesen.
Ő az isteni kegyelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése