B. Huszta Irén - Május

B. Huszta Irén

Május

Ifjúkoromban lágyan ölelő volt,
Bársonyos szirmokat szórt lábam elé,
Langyosan édes illatokba burkolt,
Szívemet kitárta égi fény felé.
Mostanában perzsel, lángra gyújt, éget,
Kertemben sárgára száradt már a gaz,
Katasztrófák rázzák az egész földet,
Szerelmet sem bont, mely őszinte, igaz.
Az érkezése boldoggá tett régen,
Megújult lelkem szépségét csodálva,
Most döbbenten, megrökönyödve nézem,
Rombol a természet ámokfutása.
      Elmúlik, s örömet csak virága ad,
      Nem lelem régi csodás májusomat.