Lázár Horváth Zsuzsanna - Őszi színpompa; - Halottak napja; - Rád gondolok

Lázár Horváth Zsuzsanna

Őszi színpompa

Fáj az ég szikrázó kékje,
fáj az ősz égő színpompája,
a lombok aranyló sárgája,
izzó vöröse, szomorú barnája.

Az októberi nap égi tónusáról
még bőkezűen szórja a fényt,
bár nem érezni forró melegét,
szívem jelzi november hűvösét.

Kései esőktől most bont szirmot
egy elkésett bodzaág,
méhek dongják körül részegen
illatozó, sápadt virágát.

Lelkembe temetett kései érzés
mért tolakszol erre a világra?
Előhívott tán az ősz színes csodája?

Miattad fáj e múlandó szépség,
az őszi nap buja, tüzes lángja
érted éget könnyes barázdát arcomra.

*

Halottak napja

Az elém feszülő út sötét szalagja
Mintha fekete folyó volna
Amin át kell kelni a túlsó partra
Ahonnan nincs már visszaút.
Halottak napja.
Emlékezni hív gyertyák lángja
Emlékezni azokra,akik messze járnak
Akiket nem keserít már a bánat.
Az elmúlásra emlékeztet minden
Krizantémok fehér virága
A kigyúló fény a szívekben
Ahogy fölénk borul szürkén november.
Halottaimat siratom én is
Bár velem vannak létem hétköznapjain
Ma mégis könnyesebb az emlékezés
Szemem túltekint temetők fényein.
Bár veletek lehetnék újra
Apám s anyám,fognátok kezem
Nem bánkódnék elrontott életemen
Túl a folyón már nem fájna semmi sem.

*

Rád gondolok

Rólad mond mesét
a halk sóhajú szél,
ha őszi ködön túl
felragyog a fény.
Szemed színét idézi
a szelíd novemberi ég,
ahogy a Nap fénye csillan
felhők íriszén.
Aranyló levelek lágy nesze
hangod selymeként
ölel körül a bágyadt őszbe.
Ahogy rád gondolok
tavasz költözik a télbe
s szívemre lágyan ráborul a béke.