Lázár Horváth
Zsuzsanna
Február
Hóesés
Álmok és vágyak
hullnak a semmibe,
elfedi őket
hó szűzi leple.
Pihe-puhán hullik
januári égből,
fehér takaróból
szemfedő készül.
Szemfedő készül,
temetni a múltat,
sosem-volt szerelmet
mit szívem nem sirathat.
Szememben a könnyek
mik érted hullottak,
januári fagyban
jégcsillaggá fagynak.
hullnak a semmibe,
elfedi őket
hó szűzi leple.
Pihe-puhán hullik
januári égből,
fehér takaróból
szemfedő készül.
Szemfedő készül,
temetni a múltat,
sosem-volt szerelmet
mit szívem nem sirathat.
Szememben a könnyek
mik érted hullottak,
januári fagyban
jégcsillaggá fagynak.
*
Hétköznapi vers
Dércsipkébe öltözött
reggelre a kertem,
január fagya bűvölt
varázslatot szivemen.
Sápadt virágai a hunyornak
az eget kémlelik búsan,
más zöld nincs is kívülük
e dermesztő világban.
A vadszőlő fehér függönyként
borítja a vén bodzafát,
sátra alatt tavaszt várva
hancúroznak a macskák.
Zúzmara-csillagok nyílnak
a jázmin kopár vesszein
s a dérszakállú tél
csípős ostora pattog a házak
jégcsapdíszes ereszein.
reggelre a kertem,
január fagya bűvölt
varázslatot szivemen.
Sápadt virágai a hunyornak
az eget kémlelik búsan,
más zöld nincs is kívülük
e dermesztő világban.
A vadszőlő fehér függönyként
borítja a vén bodzafát,
sátra alatt tavaszt várva
hancúroznak a macskák.
Zúzmara-csillagok nyílnak
a jázmin kopár vesszein
s a dérszakállú tél
csípős ostora pattog a házak
jégcsapdíszes ereszein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése