Lázár Horváth
Zsuzsanna
Átölel mindent
smaragdzöld keret.
Szél ölén ringó sárga
virágok,
díszes kórógyertyái
az ökörfarknak
állnak sorfalat a
sínek két oldalán.
Gyorsuló vonat ablakán
át
követ e szédítő,
arany kavalkád.
Napraforgó-tábla
vidámját
címeres
kukoricadárdák váltják,
túl a learatott
búzatábla aranyán,
mit rozstábla érett
barnája követ.
*
*
A nyár lányai
Három lánya van a
nyárnak
mind a három ragyogó,
csak természetük
változékony,
de mégis imádni való.
Június már el is
szaladt
bohó szívvel szórva
szét
a tavasztól kapott
virágokat
mit elhervasztott már
a fény.
Helyébe lépett izzón
július,
aranyhajába
pipacskoszorú virult,
gyümölcsöt érlel
fénylő Nappal
vagy vihart kavarva
hajba kap
a felhőűző szelek
urával,
s az égi dézsa
kiborul.
Az éj lemosta július
fojtó porát
mára aranyló a
reggeli fény,
s köszönti a harmadik
lányt
ki hozza a nyár
összes tüzét.
Gyöngykoszorúsan
augusztus jő,
köntösén csillog még
az éji eső.
Langy szél fésüli
borzas haját
a lecsendesült vihar
után.
Elhozza nekünk
ajándékát,
felhők csipkéjét,
fénylő Napját,
Balatonra hullámokat,
s ígéretet,
hogy jövőre ismét
visszatérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése