2018. november 5., hétfő

Lázár Horváth Zsuzsanna - Darvak; - Emlékezés


Lázár Horváth Zsuzsanna

Darvak

November van, csendesülő fényben
darucsapat vonul át az égen
ék alakban húznak messzi délre
hova nem ér el telünk hidege.


Ólmos égen felhők sűrűsödnek
pihenőre készül a természet
hótakaró puha selyme alatt
álmodni az eljövendő tavaszt.


Ha zúgva, jajongva felsír a szél
és tél terhétől széthasad az ég
puha pihék hullnak alá lágyan
hófehérbe vonva be a tájat.
 
*

Halottaink napjára, kicsit másképp...

Emlékezés




emlékek lengenek körül
ahogy leng az őszi szél
gyertyák lángjait libegtetve
így november elején
virággal díszített sírokon
felbukkannak a nemlét időtlenségéből
halottaim kik nem csak emlékek
felvillanó perctöredékek
rebbenéseiben tovább élnek
dobbannak a szívkamrák remegő falán
lélekcsendemben is szólnak hozzám
velem vannak halkuló őszökben
rőt-arany levelek fakult hullásában
nyirkos hajnali ködökben
telek ropogó kályhatűzmelegében
ébredő rügyek tavaszlüktetésében
kibomló virágok illatával üzennek
izzó nyarakon csillagos ég alatt
hűvös érintésük vállamon marad
ha szél karjával ölel a lágyan ringó est
csak sóhajtásnyi hiányuk ég át
az időtlenné merevült elmúlás
könnyáztatta fényszövetén
míg sercenő lánggal értük ég a mécses



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése