Lázár Horváth Zsuzsanna - Hajnal; - Nyár búcsúztató

Lázár Horváth Zsuzsanna

Hajnal

Hulló csillag,tündérbáj
égen lebben fecskeszárny.

Hajnal hasad,nap felkel,
édes álom,ne hagyj el.

Hajnali harmattal indulok,
megérkeztem,itt vagyok

szólt a Nap és ragyogott,
int az éj,elbúcsúzott.

Sugárözön,napfénytánc,
örökkön tartó tűzvarázs.

Madárdalos ébredés,
tündérálom végetérsz.

Virágszirom széllel száll,
eső után szivárvány.

Így kezdődött a napom
csillaghullós hajnalon.

*

Lázár Horváth Zsuzsanna

Nyár búcsúztató

Merengve fürkészem a kéklő magost
ritka az ily csendes pillanat
míg várok rád árnyas fák alatt.
Mintha nyárfák fehér pihéit
gyűjtötte volna kupacba a szél
s fátyolnak fútta az égre fel,
a végtelen kékségen úgy úszik
lágyan elomolva,néhány felhőcsík
alakot váltva,szétszóródva,
mint csapongó gondolataim
mik egyre hozzád térnek vissza.
A csavargó,nyárvégi szellő
forrón remegő levegőt kavar
a reggeli hűsnek nyoma sincs már.
Égi trónusán izzik most a nap
nyár-búcsúztató sugarai
szinte égetik az arcomat.
Oly gyorsan suhant el a nyár,
ahogy felleg száll égbolt magosán,
hol vad szelek űzik egyre tovább.
Csak emlékeket hagyott,semmi mást
hogy sose feledjem augusztus havát,
mely szívembe égette az örök hiányt.