Lázár Horváth
Zsuzsanna
Illatorgia
Illatokkal,színekkel
tobzódik a május,
az olajfűz sárga csillaga oly csábos,
súlyos fürtökkel ringnak az akácok
s fehér pillangóként bomlanak
a jázmin karcsú ágain a virágok.
A sárga futórózsa pazarlón
ontja szirmait aranylón,
míg a büszke vörösek mámorítón
kínálják fel a Napnak bíbor bimbóikat.
Illatorgiává dúsítja a szél
a virágok sóhaját
ha jő a Hold
s szállnak illatos,buja párák
elhagyva szirmaik bársonyát.
E bódító áradás
magába ölelve ringat,míg az éj
lelkemre teríti csillagportól ékes köntösét.
az olajfűz sárga csillaga oly csábos,
súlyos fürtökkel ringnak az akácok
s fehér pillangóként bomlanak
a jázmin karcsú ágain a virágok.
A sárga futórózsa pazarlón
ontja szirmait aranylón,
míg a büszke vörösek mámorítón
kínálják fel a Napnak bíbor bimbóikat.
Illatorgiává dúsítja a szél
a virágok sóhaját
ha jő a Hold
s szállnak illatos,buja párák
elhagyva szirmaik bársonyát.
E bódító áradás
magába ölelve ringat,míg az éj
lelkemre teríti csillagportól ékes köntösét.
*
Május aranya
Elég lenne végre
május aranyából,
elver már mindent
a sűrűsödő zápor.
Vihar-tépte virágok
hóként hullanak,
duzzadó víz hátán
messzire sodródnak.
A fekete fellegekből
villámok cikáznak,
fenyegetőn mordul az ég.
De opálfátyla mögül
kinéz a sápadt Nap,
ébren tartva a tétova reményt.
május aranyából,
elver már mindent
a sűrűsödő zápor.
Vihar-tépte virágok
hóként hullanak,
duzzadó víz hátán
messzire sodródnak.
A fekete fellegekből
villámok cikáznak,
fenyegetőn mordul az ég.
De opálfátyla mögül
kinéz a sápadt Nap,
ébren tartva a tétova reményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése