Rónay György - A lucfenyők már embernagyra nőttek

Rónay György

A lucfenyők már embernagyra nőttek.

Hátam mögött az erdőben madár sír,
nem tudom milyen madár,
nem tudom mit sirat.

Szemközt a hegy olajkék
tömbje fölött egy tűzgömb rózsaszín
visszfényében ragyog az égbolt.

A völgy mélyén rohamra készen
lappang már a sötét,
s bokortól bokorig kúsznak a köd
álarcos előörsei.

Varjak húznak a csöndben,
károgás nélkül, feketén.

Túl, a tetőn
hirtelen máglya gyullad.
A fák fekete csontvázai némán,
emelt karral égnek a tűzben.

Aztán a hidegkék homályban
ontani kezdik a fenyők
az engesztelés gyantaillatát.