Rónay György
Elült a szél
Nekem már mindegy. Nem érdekel a
napok forgása. Én kihulltam ebből
a világból. Süket csönd vesz körül,
s a nyomokat, amik felém vezettek,
orkán fújta be. Most elült a szél.
A ház előtt állok. Az alkonyi
napfény átvérzik a felhőkön és
az akácokra csordul. Egyre fogy
körülöttem a levegő. Szivem
szaggatottan lüktet. Kinyujtanám
a karomat, de nem bírom. Tüdőm
kihagy. A hang félúton elakad
bennem. Ez lenne a halál?
Mindegy. Nem fáj. Hisz sorra elszakadt
minden kötél. Tovább fordult a föld,
s én lemaradtam róla. Eddig a
szél még sodort. De most elült a szél.
Lehunyom a szememet. Zuhanok
gyorsuló forgással a semmibe.
napok forgása. Én kihulltam ebből
a világból. Süket csönd vesz körül,
s a nyomokat, amik felém vezettek,
orkán fújta be. Most elült a szél.
A ház előtt állok. Az alkonyi
napfény átvérzik a felhőkön és
az akácokra csordul. Egyre fogy
körülöttem a levegő. Szivem
szaggatottan lüktet. Kinyujtanám
a karomat, de nem bírom. Tüdőm
kihagy. A hang félúton elakad
bennem. Ez lenne a halál?
Mindegy. Nem fáj. Hisz sorra elszakadt
minden kötél. Tovább fordult a föld,
s én lemaradtam róla. Eddig a
szél még sodort. De most elült a szél.
Lehunyom a szememet. Zuhanok
gyorsuló forgással a semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése