Serfőző Attila
Ágak
Mint pelyhedző
szerelmet,
úgy vágytalak,
féltékeny magányba
vakoltan,
égbe futó lépcsőkön
álltál,
de már sehol se
voltam.
Csontkeretes álmaim
tovatűntek,
(elillant a
narkotikum…)
ujjaimba harapok
sorra,
lassan kiürül a
pódium.
*
Tömör kegyelem az
élet,
egy árva könnycsepp
tán,
együtt maradunk,
ígérd meg (!)
s átjutunk a tűfokán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése