Serfőző Attila
Ott várlak
Ott várlak, ahol újra
keresnem kell,
a lehetetlen utáni
térben,
amerre senkit nem
érdekel
a csend mögött húzódó
félelem.
Majd kutatlak
szárnyak verte porban,
ott, hol a szív csak
akkor dobban,
ha ázott lángoktól
melegített vért
kap a test.
Ott várlak, ahol a
Hold napot fest,
és ezer karjával ölel
át a fény,
a világmindenség peremén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése