Serfőző Attila
Szekvencia
Mielőtt arcodra
hasonlítanák,
túl messzire kell
menned,
zihálva marom a szád,
fogyó Hold vagyok
nélküled,
s veled.
Kiirthatatlan
álmokért sírunk,
akár az összes
remény,
egyetlen lelki fonák
és
az
örökkön-örökké zálogai lettünk,
hiszen sorsunk
a végtelenbe
szabaduló fény.
-
Sírva sírnak az
észrevétlen éjjelek,
vagyok veled, de nincs nap nélküled…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése