Serfőző Attila
Nadírtól a zenitig
Akár az alázúduló
rejtelmeken,
felettünk átinal a
gazdátlan idő,
érzem lágy illatomat még a kezeden,
forró csókod, ami el
nem veszíthető.
...de megmarad a
suttogás is, a kacaj és
a félelem,
hogy betakartál egy
fáradt éjjelen,
s nem jössz vissza
már…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése