Szomorúfűz - A titkok fátyola mögött

Szomorúfűz

A titkok fátyola mögött

 https://www.youtube.com/watch?v=TQoldCcqhFI

Szívedből fájdalmas sóhajok törnek fel.
A régi emlékeket könnyes szemmel idézed vissza.

Örök pillanatok. Lelkedbe fájón maró dallamok.
A szél szárnyán repülnek tova.

A csöndben csak a szívverésed halk üteme lüktet.

Az évek elvonulnak felettünk.

A múlandóság velünk van, kísér életünkön.

A fájdalmak mindig bennünk, csak néha csitulnak.

Hangtalan léptek.

Szemünk lehunyt pillái mögött újra éljük életünk
minden egyes pillanatát.

Álmainkban visszatérnek a szavak, mindazok,

melyeket szerettünk. Üressé válik a világunk.

Megöregszünk, elfáradunk, beleveszünk a végtelenbe.

Olykor megtorpanunk, majd tétován lépünk tovább.

Bántanak a fények, fáj a szürkeség.

Fájnak a szavak, a ki nem mondottak.

Bántanak az eltitkoltak, - sajognak.

Sírsz, mérlegelsz, nevetsz. Néha ragyogsz, szárnyalsz.

Alkonyod leáldozóban. Az ajtók bezáródnak.

Elporladsz csendben, - a múló idő szárnyalásában,

a titkok fátyola mögött.

https://www.youtube.com/watch?v=yzHuNK_5e-w

dr. Szeicz János - Idegen az éjszakában

dr. Szeicz János

Idegen az éjszakában

Az éjszakai égen lebeg a városfény,
fényszmog takarja a csillagokat.
Magányos emberek közt, meztelen lélekkel
és görcsös szívvel járja az utat.

Botladozik, mint a részeg és eltűnődik,
hogyan rontotta el az életét,
magával is vitázva faggatja a sorsot,
majd magába rántja a vaksötét.

Révületbe sodorja a fáradt mámora,
rágyújt, és a cigaretta fénynél
rágódik filozófiák és viták felett,
miket, mint a port, hordott el a szél.

Még emlékszik gátlástalan ígérgetőkre,
vakhitű nemzedék átkaira,
kik régen elfeledték a küzdelem célját.
És emlékszik régi álmaira.

A megszokott padján dermedten vackolódik,
és megbámul egy fényes ablakot,
feléje abból az otthon melege árad.
Neki ez többé meg nem adatott.

Már csak aludni vágyik, mélyen, mint a halál,
hazát cserélne, de itt vert gyökeret,
hitte, övé az utca, de elvették tőle
már azt is, ahol eddig élhetett.

Primerose - Gyújt minket ...

Primerose

Gyújt minket …

https://www.youtube.com/watch?v=0GR6HhFHkw4

Ücsörgök csak gondolkozom.
Szemem, távoli pontokon.
Lámpa fénye meg remeg,
Integet majd felnevet
Táncoló fény ejnye hát
Kinevetni más baját!
Nem Te rajtad nevettem
Csak..., párommal incselegtem
Hiszen, mióta megszülettem
Árnyék, ő van itt mellettem
Én, Vele, örök egy vagyok!
Elválaszthatatlanok!
Gyújt minket az éjszaka
S olt a napnak sugara
Nézem, nézem szám is tátva
Milyen boldog ez a lámpa
Nem oltom le éljenek a táncolók,
Majd, magamra húzom a takarót!

Nagy István Attila - Csend zokog

Nagy István Attila

Csend zokog

hát itt vagyok fészket rak bennem
a keserűség fojtogatnám magam
de hasztalan nem az a baj hogy szomorú
vagyok hanem annak kell lennem
lakatlan pusztán repülnek az évek
nincs akibe beleütköznék elsiklanak
mellettem égre merednek ujjaim
hidegül a szívem bemocskolódtak
bennem a virágok mit érek én?

magamat olvasom naponta
ha meghallgat aki ráér kinevet
bolond viaskodó mit akarsz?
szeretni szeretni
s nem bolyongani minden éjszaka
hallgatni a csendet hogy zokog
fogd meg a kezem hideg nagyon
ezért vagyok itt állok hallgatag
a neon alatt csokrokat dobok az útra
s nem jön autó kihalt a város
bágyadtan lépdel az út előttem
aztán hát itt vagyok

Válóczy Szilvia - Ma még ...

Válóczy Szilvia

Ma még...

 https://www.youtube.com/watch?v=xN6JniKnk1E

Ma még tudni vélem

A sors mit szánt nekem,

Ma még megsimítja arcodat

Kiszáradt, véres kezem,

S a gyűrűm, a szent pecsét…

Ma még ujjamba égeti erejét.

 

Ma még állni hagyom

Elfáradt lábaim,

Ma még harcra hívom

Elvesztett vágyaim,

A balga álmok igaz jelét…

Ma még megőrzöm a világ hitét.

 

Ma még enni adok

Éhes ajkaidnak,

Ma még testem nyújtom

Szelíd borjaidnak,

S a szívemet, a haldokló létemet…

Ki tudja, holnap lehetek-e értetek?

 

Ha Isten megadja,

Talán…

Tovább is élhetek…

Maszong József - az "Élet"

Maszong József

az ,,Élet,,

Legnagyobb rendező az élet,
Szépségével, bánatával,
Mert ezek párban járnak,
Mintha egyedül nem tudnának.

Ha tombol lelked vad viharokban,
Problémáktól roskadozva,
Nem csitulva egyre jobban,
Mást teszel ezért felelőssé,
Nem magad, Mondd miért?

Mert minden ember kicsit gyarló,
Az életét elpazarló,
Nem veszi észre, hogy lába előtt a szép,
S csak le kell hajolnia ezért.

Hosszú út áll mögöttem,
S mennyi van még előttem?
Nem tudom, s nem is akarom,
Okát nem kutatom,
Mert mit rám szabott a sors,
Vagy nevezzem ahogy akarom,
Végig kell nekem csinálnom..

Sárhelyi Erika - Eltékozolt órák

Sárhelyi Erika

Eltékozolt órák

Ahogy múlnak fölöttem az évek,
s lassan tonnányi emléket vonszol
magával a szívem, egyre többször
keresem az eltékozolt órák,
bénult évek porlepte nyomait.
Mint ki elvesztett valamit, s csak a
hiányt érzi, fülében a semmi
őrjítő hangja szól – rezzenetlen
fogadom, hogy a mogorva idő
sután, karját széttárva válaszol.
Pedig de jó lenne kézen fogni
várakozások süket perceit,
mikor a vágy gondolatban messze
vitt, mikor annyi volt még bennem a
hit, hogy nem számított a "meddig", ha
a "miért" megválthatta álmait.
De jó lenne visszahívni minden
ki nem mondott szót, meg nem írt verset…
Vagy inkább játszani a vakot, és
fittyet hányni arra, ahogy reszket
a hiába-napok kínkeserve,
s falhoz vágni valamit a múltból –
aztán nézni, ahogy a feledés
durván rátapos a cserepekre.

.kaktusz - Az örökifjú lélek

.kaktusz

Az örökifjú lélek …

 https://www.youtube.com/watch?v=ZPYGT5tN4jg

Tudod arra gondoltam,

idegenként érkezik az ember a világba,

és mint kinek ismeretlen minden,

 a biztos tudásának híján,

sokszor gyakorolja a bizonytalan hitet,

szárnyakat képzelve magának

sokszor esik gödörbe,

akkor árt legtöbbet,

amikor azt hiszi,

a legjobbat cselekszi,

 sokszor vezet rossz útra a hit,

mire kiderül, végetér az élet,

sok, biztosnak hitt dologban

vallva kudarcot,

csak kívülről lát az ember,

csak a külsőségeket tapasztalva hiszi,

ismeri,

hogyan működik,

és milyen is valójában a világ,

honnan jövünk, és hová tartunk,

a ruha teszi az embert,

és a mozdulatlanság a halálát,

szájhagyomány útján terjed a hit,

időben megtanítják az apró gyereknek is,

a gödröt is megmutatják,

tudja meg, hiábavaló az élet,

ha egyszer úgy is mind meghalunk,

a hit, a végső halál képzete

megrontja az egész csodás életet

értelmetlenné teszi,

mert nincsen más semmi,

ami megfogható,

bizonyíték híján ítél a látszatból,

adja tovább a cseppet sem biztosat,

az életkedvet elvéve már gyerekkorban,

a végtelenben való nagyszerű bizodalmat,

tudja meg időben

a borzalmak borzalmát,

ismerje meg a gonosz hatalmát,

a kibírhatatlant,

hogy aki születik, mint egy féreg,

 úgyis a földbe kerül egyszer,

az ember a hitére hagyatkozik,

pedig a hit még nem tudás,

talán egy tévhit, egy rémhír

 rontja meg az egész életet,

teszi értelmetlenné a létet,

hogy tudatlan hitében összekeveri

a romlandó, földből való testet,

az örökifjú szárnyaló lélekkel.

2010. nov. 07.

Egyed Emese - Elillanunk

Egyed Emese

Elillanunk

Bitorolván a szarvasok
kedvenc pihenőhelyeit
(a kóborgó szerelmesek
a forrást mindig meglelik!),
felismerve a nyár, a bükk
lombtalan arcát és a táj
értőknek szóló, hallgatag,
kopár, még rügytelen varázsát,
vesződve sárral, akadállyal,
és nem törődve a világgal,
de megrezzenve mégis minden
reccsenő ággal, mint a szarvasok,
és olvadozva, mint a késő,
a legutolsó hófoltok, kapkodva,
akadozva a szóval, a reménnyel,
figyelve, mit vitt el és mit hagyott
a hosszú tél a lélek vadcsapásán,
várva a napfény csodatetteit,
hogy közben lassan eltűnjék az út
előlünk, tűnjék a szorongás
a szemeinkből, s szabadok legyünk!
Elillanunk, sugárrá változottan,
akár a víz a szarvaspatanyomban.

Szuhanics Albert - Jégvirágok

Szuhanics Albert

Jégvirágok

 https://www.youtube.com/watch?v=feO1iovgZgw

Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.
Hajnalfénynek pír-szavára,
jégvirágok álltak ott.

Természetnek ügyes keze,
csodaszépet alkotott.
Kelő nappal, fénykristályként
ragyogtak az ablakok.

Látod, a sok jégvirág most
mily fényárban csillogó?
Szemeidnek ez a látvány,
álomképként megható.

Olyan, mint egy katedrális,
színes ablak-képei.
Ám de mégis, fehér színben,
kristály-gyanánt fényteli.

Áldott pára, nemsokára
olvadoz ez égi kép.
Jó lenne ha holnap ismét
mindezt újra festenéd!

Horváth Ilona /Hanoli/ - Hinned kell

Horváth Ilona /Hanoli/

Hinned kell

Gondoltam,
nem törött cserepeket szór lábam elé
a várt boldogság fényének tündöklése,
a csillagszórók játszi fénye,
de mindhiába a várva-várt változás,
az egymásra találás
kihunyt az új év reggelén,
s kopott kendőmet magamra húzva
melengetem a távozni készülő remény
rőt parazsát,
az élet menedék-varázsát,
ki ne aludjék
szívemben-szívedben,
fagyos hajnalok jégfüggönye közt
még mindig hiszek a szeretetben,
mely összeköt az elidegenedett világban,
ha nem is hiszel a csodákban,
a megbocsátás katarzis lehet,
hát ne engedd,
hogy összetörten térdeljen előtted
a szeretet…

Madarász Gyula - Tél; - Hideg

Madarász Gyula

Tél

A vidék elküldi világgá
télen az utakat.
Nagyokat alszom, jókat pihenek,
most alig fáj, hogy magamra maradtam.

Jégvirággal teli az ablakom,
a szoba hosszát fel-alá rovom.
Idilli szépség a kályha lángja,
kinn a levegő a hideget járja.

A könnyű hóban gyönyörű a lábnyom,
dühöngve havat kavart a szél,
a házak szinte megroskadnak alatta,
kotródik sírva a maradék meleg.

*

Hideg

https://www.youtube.com/watch?v=9K8j3u1To2c

A nap árnyéka fénytelenül ezüst,
a hó alól sóhajogva néz a föld.
jeges volt a hold, csonttá fagyva hull a hó.
Megdermedt a nap, megfagyott az éj.

Hóvihar torlasztja el az utat,
Mindent pihékbe zárt a hó.
A hideg harap,vakít a porhó,
vonaglik a meztelen erdő.

Bodó Csiba Gizella - Köd-fosztó

Bodó Csiba Gizella

Köd-fosztó

A köd ráborult a tájra

gyászlepel súllyal a fákra.

Nem oszlott komor tömeg

nem mozdult semmiért, senkinek.

A köd nem engedte bepillantani

sem a Holdat, sem a Napot

konok, csontporlasztó mélyig hatott.

Körül vett, mint a szöges drót,

mint a börtön fala,

süketen, tapogatózva

mikor, s hogyan érek haza?

Fúrtam magam a csípős,

hamu-színben előre,

néptelen volt, mintha egy

lélek sem érkezett volna - e Földre.

A köd köpeny reám borult

a szívemet fedte - akkor világ gyúlt

én kívül figyeltem, de csak

belül foszlik szerte!

Birtyik Csaba - Merj élni!

Birtyik Csaba

Merj élni!

Merj Élni!
Hisz oly csodás minden!
Félnivalód nincsen.
Korlát Te Magad vagy,
de nélküle Szabad!

Merj Élni!
Elhagyni partokat,
lesni távlatokat!
Végtelent kutatni,
újat felfedezni!

Merj Élni!
Mindenkit Szeretni!
Rosszakat feledni!
Ki bántott, Ő baja.
Egyszer visszakapja!

Merj Élni!
Csak Egyet Szeretni!
Általa repülni!
Minden Jót megélni,
és Egységben lenni!

Merj Élni!
Sorssal szembe nézni!
Ha kell, tűzön égni!
Mindenki tud halni.
Ezért merj Te Élni!

Harcos Katalin - Januári éj; - Hópihetánc; - Hóesés

Harcos Katalin

Januári éj

Békés csend szitál.

Csak puha pihék lejtik

néma táncukat.

*

Csillagfény nyomán

fehérség ül a tájra

kóbor réteken.

*

Cukorsüveges,

zord hegyek nevetése

várja a reggelt.

*

Hópihetánc

https://www.youtube.com/watch?v=eyZOfF-JyL4

Borongós januári ég alatt

szertelen kis hópihék rajzanak.

Oly csipkések, fehérek, könnyedek,

hogy az ember szíve beleremeg.

Mind külön-külön egy-egy csoda,

de mégis a teremtés fintora.

Ha tenyeremre ül, nézd, vége már;

sorsa bús, értelmetlen, gyors halál.

*

Hóesés

Vad táncot járnak

csipkepihék a szélben.

Puha csend lep el.