Madarász Gyula
Tél
A vidék elküldi
világgá
télen az utakat.
Nagyokat alszom, jókat pihenek,
most alig fáj, hogy magamra maradtam.
Jégvirággal teli az ablakom,
a szoba hosszát fel-alá rovom.
Idilli szépség a kályha lángja,
kinn a levegő a hideget járja.
A könnyű hóban gyönyörű a lábnyom,
dühöngve havat kavart a szél,
a házak szinte megroskadnak alatta,
kotródik sírva a maradék meleg.
télen az utakat.
Nagyokat alszom, jókat pihenek,
most alig fáj, hogy magamra maradtam.
Jégvirággal teli az ablakom,
a szoba hosszát fel-alá rovom.
Idilli szépség a kályha lángja,
kinn a levegő a hideget járja.
A könnyű hóban gyönyörű a lábnyom,
dühöngve havat kavart a szél,
a házak szinte megroskadnak alatta,
kotródik sírva a maradék meleg.
*
Hideg
A nap árnyéka
fénytelenül ezüst,
a hó alól sóhajogva néz a föld.
jeges volt a hold, csonttá fagyva hull a hó.
Megdermedt a nap, megfagyott az éj.
Hóvihar torlasztja el az utat,
Mindent pihékbe zárt a hó.
A hideg harap,vakít a porhó,
vonaglik a meztelen erdő.
a hó alól sóhajogva néz a föld.
jeges volt a hold, csonttá fagyva hull a hó.
Megdermedt a nap, megfagyott az éj.
Hóvihar torlasztja el az utat,
Mindent pihékbe zárt a hó.
A hideg harap,vakít a porhó,
vonaglik a meztelen erdő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése