dr. Szeicz János - Idegen az éjszakában

dr. Szeicz János

Idegen az éjszakában

Az éjszakai égen lebeg a városfény,
fényszmog takarja a csillagokat.
Magányos emberek közt, meztelen lélekkel
és görcsös szívvel járja az utat.

Botladozik, mint a részeg és eltűnődik,
hogyan rontotta el az életét,
magával is vitázva faggatja a sorsot,
majd magába rántja a vaksötét.

Révületbe sodorja a fáradt mámora,
rágyújt, és a cigaretta fénynél
rágódik filozófiák és viták felett,
miket, mint a port, hordott el a szél.

Még emlékszik gátlástalan ígérgetőkre,
vakhitű nemzedék átkaira,
kik régen elfeledték a küzdelem célját.
És emlékszik régi álmaira.

A megszokott padján dermedten vackolódik,
és megbámul egy fényes ablakot,
feléje abból az otthon melege árad.
Neki ez többé meg nem adatott.

Már csak aludni vágyik, mélyen, mint a halál,
hazát cserélne, de itt vert gyökeret,
hitte, övé az utca, de elvették tőle
már azt is, ahol eddig élhetett.