Nagy Csaba /Gyémánt/ - Még egy kicsit

Nagy Csaba /Gyémánt/

Még egy kicsit

Még egy kicsit
a négy fal között,
bent a hideg szorult,
kint a február
tündöklő fényben
tavaszba öltözött,
s újra él.

Ébredne már a hang,
a buja cserebogár,
az alvó gyökér,
a rét esőre vár,
szívem is,
mint a kisgyerek,
mely sírva enni kér,
úgy remél,

de valamit mindig
elvisz az év,
belémmar,
s elhiteti velem,
egy tavasszal ismét,
ha újjá éledem is,
de öregebb lettem.

Békés gerliceként
fiatal lélekkel
ma is szólítnálak.
Hogy őszbeveszett
testünk, mint
a száraz ágak,
még egy kicsit
feledtetik velem
a tavaszi vágyak.

L. Horváth Zsuzsanna - Maci-gondok; - Ragyogás

L. Horváth Zsuzsanna

Maci-gondok

Ragyogás

A Vénusz ma éjszaka
hideg fénnyel ragyogott
Maga körül elhomályosítva
minden csillagot
Szívemben rég eltemetett
álmokat ébresztett
Könnyes vágyakat
sosem-volt szerelmet.
Mondd,mért ragyogsz rám
ilyen fényesen?
Csillagszemeddel
mit üzensz nekem?
Hogy a végtelenen túl
tán majd meglelem,
Lelkem elvesztett társát
a földön ne keressem?
Fényed hívogat
de hiú a remény
Csak Hold-kettősötök
integet felém
Míg dércsipkébe öltözik
a februári éj.

Simon István - Februári szivárvány

Simon István

Februári szivárvány

https://m.youtube.com/watch?v=sMjkHanhQSI

Suhints a lovadra Lackó
repülj Csillag kicsi ló
kattog a szikrázó patkó
villám kaszál villogó

Elér Sümegig gyors zápor
pokrócot a kasra fel
Vendel kőszobra elázol
a várromon eső legel

De csak egy perc még annyi se
s de világos a világ
lányok látszanak messzire
lengő kezük hóvirág

Februárvégi szivárvány
alá szalad – nézd Laci –
a tél és tavasz határán
jegenyés úton a kocsi

s ívét a hétszín szalagnak
ragyogtatja kerekén
szalad a Csillag
trap-trap-trap –

és dől a fény
és dől a fény.

Bertók László - A lassú dob, ami úgy tűnik

Bertók László

A lassú dob, ami úgy tűnik

(részlet)

Február elseje, reggel van, mínusz tizenöt fok. Három hónapja szinte egyfolytában tart a kemény tél, hóval, faggyal, ijedelemmel. Járkálni szeret benne, ülni, feküdni nem. Az éjjel is fél kettőkor felébredt, s ötig, fél hatig nem tudott elaludni. Ilyenkor, ha valamiképpen el akarja fárasztani magát, akkor a bal oldalára, a szívére fekszik. Csakhogy ezt nem sokáig bírja, nyom a melle, nyugtalan lesz. Ha mégis elalszik így, akkor légszomjjal, fulladozva, rémülten riad fel, s mozdul el, veszi a szándékos mély lélegzetet. Az az érzése, hogy ha nem nyomott volna meg valaki az utolsó pillanatban egy gombot, ha valami, a legvégére beépített szerkezet nem csengetett volna, nem lépett volna működésbe, meghalhatott volna. Feszül, forgolódik, s ha reggel öt óra, fél hat körül negyed órára, fél órára visszaalszik is, oda az egész délelőtt. Csak a félálom, a bizsergés marad. A pánt a mellen, a ropogó, meszes nyakcsigolyák nesze, a vér a nagy, fehér sivatagon át, ahogy az agyba fölér, belezsibbad. S a lassú dob, ami úgy tűnik, átüti a falat. Az el lehet kezdeni, a meg lehet csinálni, s kiderül hamar, hogy mindennek csak az elejét. Vagy azt sem.

Szilágyi ferenc /Hubart/ - Égi farsang; - Télutói vágyak

Szilágyi ferenc /Hubart/

Télutói vágyak

 Égi farsang

Nyargal a szél deres lova,
Mint az acél, ide, s tova:
Vénülő Tél kardját feni,
Holdleányért megküzdeni.

Ám nincs komoly ellenfele,
Aki harcba szállna vele.
Hangja érces, ökle kemény,
Élteti még régi remény.

Holdleány ruhája ében,
Nézegeti jég tükrében.
Férjhez menne, azért szépül,
Most farsangi bálba készül.

Fény a haja, nincs más kincse,
Vállára hull ezüst tincse.
Áll már a bál, szól a zene,
Tél hercege fordul vele.

Napok telnek, mint a percek,
Erre jár a Tavasz herceg,
Fényköpenye vígan szárnyal,
El is nyargal Holdleánnyal.

Hajdu Mária - Hóesésben

Hajdu Mária

Hóesésben

https://m.youtube.com/watch?v=8SRADZAaGlw

Felhasadt az égbolt
összes hófelhője,
rázúdult az alvó
erdőre, mezőre.

Havas etetőre
kék cinegék szállnak,
apró színfoltjai
e téli világnak.

Téli álmot alszik
a földalatti nép,
békés biztonságban
várja ébredését.

Angyalok könnyei
kristályokká váltak,
hófehér világot
földre varázsoltak.

Betakarva minden
szennyét a világnak,
megmutatva színét
fényes Mennyországnak.

Szomorúfűz - Apukám emlékére

Szomorúfűz

Apukám emlékére

https://m.youtube.com/watch?v=ukIXq-8mk7I

Nyomasztó, komor e januári este

Csendesen ülök a gyertyafénybe

Ma ismét születésnapod lenne

S Te sem vagy velem – immár tizenhat éve

Könnyek gurulnak bús arcomon

A láng látja csak feltörő bánatom

Emlékek sora árva szívemben

A végtelent kutatom a sötétben

Kegyelmet nem nyújt az elmúlt évtized

Elillantak az évek, suhantak fölöttem

Minden belevész a távoli ködbe

Lassan elhagynak szeretteim rendre

Kérdések, s válaszok elszálltak messze.

dr. Szeicz János - Didergő lélekkel

dr. Szeicz János

Didergő lélekkel

Nyomaszt a téli köd,
a fákról dér pereg
s már a hó is szállong,
a lelkem didereg
itt Magyarországon.

Ezer éve várunk
Európa küszöbén
bebocsátatásra,
s nyeglén hivatkozunk
zavaros múltunkra.

Annyira szeretnénk
végre másként élni,
kutatjuk kik vagyunk,
mit kell másképp tenni?
Változni akarunk!

De veszteségeink
elménkbe égették
népünk dacos gőgjét,
keresztények rendjét,
és pogány Koppányét.

De jó lenne végre
tisztes méltósággal
igaz szókat szólni,
és tiszta tudattal
szebb jövőben hinni.

De nyomasztó a köd,
a fákról dér pereg
s már a hó is szállong,
a lelkem didereg
még Magyarországon.

Siktár Éva - Nem kell fény Neked?!

Siktár Éva

Nem kell fény Neked?!

http://youtu.be/F8rtxZKciaM

Szemeidben nem láttam a világot,
azt gondoltam, szíved, lelked kitárod
csalódni, ó benned, vajon m'ért kellett?
elfelejtem hangod, ne hívj, nem szeretsz!

Nem csaphatsz be többé, mert jól ismerlek
elfordítom fejem, hiszen mit tegyek?
Nem búsulok, ne hidd, mert nem tehetem,
milliónyi csillag ragyog felettem.

Simogatva lágyan szólít nevemen,
azt suttogja halkan, Te legyél velem.
Édes pici csillag úgy vigyázok rád,
nálam nélkül nem lesz többé éjszakád!

Drága gyöngy az élet, élni érdemes,
megkopott kis gyöngyöm, én úgy féltelek,
napsugara játszik íriszem fölött,
nem hull többé könnyem, elfelejtelek!

Új életet kezdek, nem lesz szereped,
különben sem kell már, intek, el veled!
Meggyötörtél százszor, szíved szikla, s kő
fájdalmam a múlté, ne hidd, visszajő'

Csillagok közt élek, vígan dalolok,
Neked ott a földön mindent ott hagyok,
játszadozzál csendben, az az életed
sötétségben élni, nem kell fény neked!

Szuhanics Albert - Amikor szívedet kitárod ...

Szuhanics Albert

Amikor szívedet kitárod...

Nem sírok, mondod te keményen,
ha túl vagy már minden reményen,
lásd, erős a lelked teneked,
de azért pár csepp könny lepereg...

Nem sírsz te boldogság-mámoron,
amikor túl vagy az álmokon,
mondanád büszkén és keményen,
ám tudd meg, könnyezni nem szégyen!

Könnycseppek szemedben csillognak,
lelkedből valamit kilopnak,
amit te rejtegetsz, drágakő,
könnycseppé lágyítja az idő.

Oly tisztán, mint ki fény-kristályt ad,
lelkedben maradj meg kislánynak,
ne bánd ha könnyeid potyognak,
lásd, erős férfiak zokognak!

Könnyektől lesz könnyebb a lelked,
cseppjei bánatot terelnek,
elviszik, elveszik gondjaid,
öntözvén viruló álmaid.

Gyere és zokogj a vállamon,
bánatod, panaszod elbírom.
Könnyebb lesz a lelked, meglátod,
amikor szívedet kitárod...

Kun Magdolna - Az élet csak egy röpke perc

Kun Magdolna

Az élet, csak egy röpke perc

Mindig legyen időd
meghallgatni azt,
akinek fel-felsíró lelkén
újabb seb szakad,
mert az azért tárja eléd
lelke fájdalmát,
hogy a benne rejlő kínt
nem értheti más.

Ki szívének
nehéz ólom perceit
válladra teszi,
az bizalommal bírja,
és méltán elhiszi,
hogy a te vállad az ő terhét, is
görnyedve és aléltan is
szó nélkül viszi

Az élet, csak egy röpke perc,
pár törött pillanat,
ezért sose bántsd meg azt,
ki oltalmadban kereste
és tőled várta el,
a lelkét simogató
vigaszszavakat.

Aranyosi Ervin - Szeretet

Aranyosi Ervin

Szeretet

http://youtu.be/T4Lwqvuc184

A szeretettel minden megoldható,
A szív melegétől elolvad a hó.
Ha gondod támad, megoldást itt találsz,
ha egyedül vagy, a szeretetre vágysz.
A szeretet sok kórnak gyógyszere,
fájdalmat olt, és gyógyíthatsz vele.
S ha kedvesed a két karjába vesz,
nincs félelem, nincs baj mi megijeszt.
Szeretni kell, csak ennyi az egész,
Nyisd hát szíved, légy szeretetre kész!

.kaktusz - Mikor felébred ...

.kaktusz

Mikor felébred …

https://www.youtube.com/watch?v=hPB5bwP0OBU

Tudod arra gondoltam,
mikor a szeretet
a mély téli álmából felébred,
szemét dörzsölgetve, maga előtt
egy különleges, hibátlan tájat lát,
hogy találkozott csodával,
könnyen azt gondolhatja...
óvatos léptekkel elkezdi bejárni,
de, ahogy egyre megy tovább,
látható annál jobban,
hogy nem is különleges csoda,
hús vérből való ember a másik:
előkerülnek sorra
a kisebb nagyobb hibák is...
s van úgy, hogy láttukon
a szeretet azt gondolja,
még nem jött el az ő ideje,
mert az árnyékot meglátja
megijed,
és aludni téli barlangjába
visszamegy...
máskor van úgy is,
hogy a tökéletlenség ellenére
egyre csak éberebb,
bármit mutat a kép,
érzi a tavasza eljöttét:
folyton erősödik,
ha a hibákat látva
meg is döbben pillanatra,
az akadályt hamar megszokja...
közben talán észre sem veszi,
hogy az ő útja
egyre csak felfelé tart,
míg egyszer elér a csúcsáig, ahol,
ha a szembe lévő irányból
a másik is odaér, az csodálatos,
ott mindig süt a Nap ragyogva...
de az egyedül, a páratlan,
a szeretetet beárnyékolja,
akkor csak jég és hideg van,
a vele teli lélek is megfagy.

2015. január 22

Kováts Péter /Skorpió/ - Ha kéred

Kováts Péter /Skorpió/

Ha kéred

Ha kéred, leülök veled
és hallgatom a csendedet.
Ha kéred, leülök veled
és szavaid talányán elmerengek.
Ha kéred, álmokat vetítek
vagy nagy bölcsen hümmöghetek.
Ha kéred, elmondom neked
a világom mitől oly kerek
Ha kéred, megfogom kezed
és vezetlek, mint világtalant
hogy el ne ess, ha mások
gödröt ástak neked.
Ha kéred, dúdolok neked
szép szomorú dallamot
míg megnyugszik a lelked.
Én ilyen vagyok, ilyen
csak kérned kell,
s én ott leszek Veled.

Margot - Jégvirágok

Margot

Jégvirágok

https://m.youtube.com/watch?v=AfFRoIRnyLE

Öreg vályogházban
Apró ablakszemek,
Benn a téli élet
Csendesen szendereg.

De csodás a szegény világ!
Egy didergő éjszakában,
Kis házunknak ablakában,
Kinyílott a jégvirág!

Liliomok, rózsafejek,
Lepik el az ablakszemet,
Köztük néhány gyöngyvirágra,
Harmatcseppet rak a pára.

Egy pár lenge őszirózsa,
Jeges fényét szerteszórja,
Harangvirág, estike,
Hogy kerülnek fel ide?

Kankalinok, nefelejcsek,
Jácintok és orgonák,
Borostyánnal körbefonva
Tetézik e jégcsodát.

Milyen mester műve ez,
Ez a csipke műremek?
Jégbokrétát, fehér éjben,
Angyalok tartanak kézben!

Hideg, fagyos éjszakára,
Berepülnek kis szobánkba,
Szegénységet rejteni,
Ablakokat festeni.

Nagyon fázom, didergek,
Ahogy nézlek titeket.
Anyám szól, hogy bújjak ágyba,
Míg befűt a hűs szobába.

Mikor elterjed a meleg,
Izzadnak az ablakszemek.
Jégvirág, csak hideg éjben
Virágzik a szegénységben.

Nagy kőházak ablakában,
Jégvirágot sosem láttam.
Mégis álom itt az élet,
Ha reggel az ablakra nézek.